One question at a time. Build your SACE Stage 2 Hungarian (continuers) understanding.
First 50 of 196 questions. Each one lists the choices, the correct answer, and an explanation. The checker at the top of this page saves progress in this browser when it is available.
Continue in the practice tool above to load more questions, 50 at a time.
A magyar mondatban az alany és az állítmány számban és személyben egyezik. A többes számú alanyhoz többes számú igealak tartozik, a mozgást kifejező igék pedig a hova? kérdésre -ba/-be raggal válaszolnak. Ezért a diákok elmentek a múzeumba a helyes forma.
Az alany itt az első személyű beszélő, aki a cselekvést végzi, ezért az ige első személyű alakja kell. A tárgy határozott, mivel a könyvet névelővel és -t raggal áll, így a határozott ragozású teszem alak a helyes.
A mély hangrendű, magas magánhangzót nem tartalmazó szavak többes számában általában -ak toldalék áll. A ház szó mély hangrendű, ezért a házak forma a szabályos. A más toldalékváltozatok hangrendi vagy illeszkedési szempontból nem megfelelőek.
A magyar mondatban a hangsúlyos rész általában az ige előtti helyre kerül. Itt a moziba a fókusz, ezért közvetlenül a ment ige előtt áll, a tegnap időhatározó pedig a mondat elején helyezkedik el.
A nagyon határozószó, amely fokozásra szolgál, és önállóan, toldalék nélkül áll a melléknév előtt. A határozószókhoz nem járulnak helyhatározói ragok, ezért csak az alapalak helyes.
A magyarban a jövő időt gyakran jelen idejű igealakkal fejezzük ki, ha a jövőre utaló időhatározó egyértelművé teszi az időviszonyt. A holnap szó jelzi, hogy a cselekvés még nem történt meg, ezért a jelen idejű elutazom forma helyes.
A birtokos jelzős szerkezetben a birtokszó birtokos személyragot kap, amely a birtokos személyére utal. A fiú egyes szám harmadik személyű birtokos, ezért a labdája forma a megfelelő.
A feltételes módú mellékmondathoz a főmondatban is feltételes módú igealak illik, és az alanyhoz személyben igazodnia kell. Az első személyű beszélőről van szó, ezért az eljönnék forma helyes.
A nagyon fokhatározószó közvetlenül az ige előtt állhat, és a szeretem ige fokozását fejezi ki. A mondat így természetes és nyelvtanilag helyes szerkezetet ad.
A birtokos névmás első személyű egyes számú alakja az enyém, hosszú é hanggal. A névmás önállóan helyettesíti a birtokos jelzős szerkezetet, ezért nem kap további birtokos toldalékot.
A mondat alanya a beszélő, aki a levél megírását végezte, ezért első személyű igealak kell. A levél határozott tárgy, így a határozott ragozású megírtam forma a helyes.
A -hoz/-hez/-höz rag a hangrendhez igazodik. A Péter szó magas hangrendű, de az utolsó szótagban lévő e miatt a -hez változat a megfelelő, ezért a Péterhez alak helyes.
Az állítmánynak számban és személyben egyeznie kell az alannyal. A lányok többes szám harmadik személyű alany, ezért az énekelnek többes számú igealak illik hozzá.
A kérdés alanya a megszólított személy, ezért alanyesetű névmás kell. A te alak alanyesetben áll, és egyeztethető a jössz második személyű igealakkal.
A felszólító mód második személyű egyes számú alakja a menj, amelyhez a felszólító mód jellegzetes hangzója járul. A kijelentő módú vagy feltételes módú alakok nem fejeznek felszólítást.
A szép melléknév középső foka rendhagyó módon szebb alakban jelenik meg, mert a tővégi p hang megkettőződik és a magánhangzó rövidül. A középfokot a -bb toldalék jelöli.
A számnév jelzőként áll a főnév előtt, ilyenkor nem kap toldalékot. A három diák szerkezetben a számnév változatlan alakban fejezi ki a mennyiséget.
A tagadó mondatban a nem szó az ige előtt áll, és az igének egyeznie kell az alannyal. A beszélőről szóló első személyű múlt idejű alak a voltam, ezért a nem voltam ott forma helyes.
A majd időviszonyt kifejező szó, amely a jövőbeli cselekvésre utal. A vonat Budapestre megy mondat jövőbeli eseményt ír le, ezért a majd illik a hézagba.
A célt kifejező mellékmondatot a hogy kötőszó vezeti be, és az ige felszólító módú alakban áll. A segítsek forma éppen ezt a célt fejezi ki, ezért a hogy a helyes választás.
A bízni ige a -ban/-ben ragos vonzatot kívánja, amikor valakiben való bizalomról van szó. A második személyű névmás ilyenkor benned alakban áll, ezért ez a helyes.
A feltételes múlt a volna segédszóval és múlt idejű igealakkal fejeződik ki, amikor egy meg nem valósult feltétel következményét írjuk le. A főmondatban is ugyanez a szerkezet szükséges, ezért az elértük volna a helyes.
A kérés udvarias kifejezésére a kérek ige önmagában is elegendő, és a tárgyat -t raggal jelöljük. A kávét alak tárgyesetben áll, ezért a mondat nyelvtanilag teljes és helyes.
A magyar kérdő mondatban a kérdőszó áll az első helyen, utána következik az állítmány, majd a többi mondatrész. A hol van a legközelebbi gyógyszertár szerkezet ezt a sorrendet követi.
Az alany itt a tanár, egyes szám harmadik személy, a tárgy pedig a diákokat határozott többes számú főnév. A határozott ragozású dicséri forma felel meg az egyeztetésnek és a tárgy határozottságának.
A „mivel” okhatározói kötőszó, ezért a mellékmondatban megadott oknak logikailag a főmondat következményét kell eredményeznie. Az eső valóban magyarázza, hogy miért maradtunk otthon, így az oksági viszony helyes. A többi mondatban a két tagmondat között nincs valódi okozati kapcsolat.
Az alany „a diákok” többes szám harmadik személyű, ezért az ige is többes szám harmadik személyű alakot kap. A tárgy határozott (a dolgozatot), így a határozott ragozású „odaadták” forma a helyes. Az igei személyragnak mindig egyeznie kell az alany számával és személyével.
A „-ként” rag azt fejezi ki, hogy valaki milyen minőségben, szerepben cselekszik. Az alany itt egyes szám első személyű, ezért az „dolgozom” igealak helyes, a „tanárként” pedig a foglalkozás minőségét jelöli. A mondat szórendje és egyeztetése is megfelelő.
A középfokú melléknév összehasonlításban áll, és a hasonlítás második tagját a „mint” kötőszó vezeti be. Az „érdekesebb, mint a másik” szerkezet a két dolog közötti különbséget fejezi ki. A többi kötőszó más viszonyt jelöl, ezért nem illik a hasonlító szerkezetbe.
A számnév után álló főnév magyarul egyes számban marad, ha a számnév pontosan megadja a mennyiséget. A „két könyv” szerkezet helyes, mert a „két” után nem tesszük többes számba a főnevet. Ez a magyar nyelv sajátos szabálya a számnevek után.
A „-va/-ve” határozói igenév azt fejezi ki, hogy az egyik cselekvés befejeződött, mielőtt a másik elkezdődött. A „megírva” alak helyesen jelzi, hogy a levél megírása után küldte el a barátjának. A cselekvések időbeli sorrendje így logikus.
A „büszke” melléknév a „-ra/-re” ragos személyes névmással áll, és a névmásnak egyeznie kell a birtokossal. Itt a szülők az alany, de a büszkeség tárgya a beszélő, ezért az egyes szám első személyű „rám” alak a helyes. A személyes névmás ragja mindig a mondatbeli szerephez igazodik.
A „-nak/-nek” rag a részeshatározót jelöli, vagyis azt, akinek valamit adunk. Az „Adtam a barátomnak egy könyvet” mondatban a részeshatározó és a tárgy helyesen, felesleges ismétlés nélkül szerepel. A magyar mondatban a részeshatározó névmása csak nyomatékosításkor jelenik meg.
A „mikor” időhatározói kérdőszó arra kérdez rá, hogy egy esemény mikor történik. A „Nem tudom, mikor jön el a vendég” mondatban a mellékmondat a főmondat tárgyaként áll, és a „mikor” a cselekvés időpontját kérdezi. A többi alak pontos időtartamot vagy kezdőpontot jelöl, ami más jelentést adna.
A „-ul/-ül” rag eredményhatározót képez, és a „valóra vált” szerkezetben a „valóra” a váltás eredményét fejezi ki. A „vált” ige ebben a jelentésben tárgyatlan, ezért a mondat helyes. Az „valóra vált” állandósult szerkezet, amelyet nem szabad más alakkal helyettesíteni.
A hasonlító szerkezetben a középfokú határozószó áll, amelyet a „-bban/-bben” toldalék jelez. A „korábban” alak helyes, mert a vonat és a busz érkezési idejét hasonlítja össze. A melléknévi és alapfokú alakok nem illenek a „mint” kötőszós összehasonlításba.
A „-e” kérdőszócska az ige után áll, és eldöntendő kérdést jelöl. A „Eljössz-e” szerkezet helyes, mert a szócska közvetlenül a ragozott igéhez kapcsolódik. A mondat többi részében nem ismételjük meg a szócskát.
A „kérte, hogy” típusú felszólító tartalmú mellékmondatban a felszólító módot használjuk, és a kötőszó után az ige felszólító alakban áll. Az „adjuk be” többes szám első személyű felszólító alak, amely illik a „mi” alanyhoz. A „be” igekötő helye a felszólító módban az ige után van.
A „-ért” rag az okhatározói viszonyt fejezi ki, vagyis azt, hogy valaki miért kap köszönetet. A „Köszönöm a barátomért a segítséget” mondatban a barát az, aki miatt a segítség létrejött, ezért a „-ért” rag helyes. A köszönet tárgya a segítség, a hála címzettje pedig a barát.
A mutató névmásnak egyeznie kell a mondatbeli szerepével: itt a „házat” tárgy, ezért a tárgyragos „Ezt” alak áll. A „Ezt a házat, amelyet tavaly vettünk” mondatban a mutató névmás a főnév előtt áll, és felveszi annak ragját. A többi alak más határozói viszonyt fejezne ki.
A „szeret” ige mellett főnévi igenév áll, amelyet a „-ni” toldalék jelöl. A „Szeretek olvasni” szerkezetben az ige személyragja az alanyhoz igazodik, a főnévi igenév pedig nem kap személyragot. Ez a magyar igenévhasználat alapvető szabálya.
A birtokos személyjel a birtok szavához kapcsolódik, és a birtokos személyére utal. A „házuk” alak többes szám harmadik személyű birtokost jelöl, és a mély hangrendű „ház” szóhoz illeszkedik. A magyar helyesírás szerint ebben az alakban „u” áll, nem „ü”.
A „-ba/-be” rag mozgást, irányt fejez ki, míg a „-ban/-ben” rag helyzetet jelöl. A „bemennek az iskolába” szerkezetben a mozgás iránya az iskola felé mutat, ezért a „-ba” rag a helyes. A ragozott ige pedig egyezik a többes számú alannyal.
Az „oda” irányt jelölő határozószó arra a helyre utal, amerre a cselekvés irányul. A „oda futott, ahol a labdát eldobták” mondatban a kutya mozgásának célpontját fejezi ki. Az „ott” helyzetet, az „onnan” kiindulópontot, az „arra” pedig irányt jelöl, de más szerkezetben.
A „-ás/-és” képzős főnév cselekvést vagy folyamatot jelöl, és a „fontos” melléknévhez általában részeshatározó kapcsolódik. A „fontos a diákoknak” szerkezet azt fejezi ki, hogy kik számára jelentős az olvasás. A „-nak/-nek” rag a részeshatározó helyes esetragja.
Tagadó mondatban az igekötő elválik az igétől, és az ige után kerül. A „Nem olvastam el a könyvet” szerkezetben a „nem” szó után az ige áll, az igekötő pedig mögötte következik. Ez a magyar szórend egyik alapvető szabálya.
A „függ, hogy” szerkezetben a „hogy” kötőszó vezeti be a tartalmi mellékmondatot. A „hogy felvesznek-e” szerkezetben a „-e” kérdőszócska a mellékmondat eldöntendő jellegét fejezi ki. A „hogy” itt kötelező elem, mert a főmondat ige vonzata ezt kívánja.
A „-ként” rag a foglalkozás minőségét jelöli, a „-nak/-nek” rag pedig a részeshatározót, akinek a cselekvés szól. A „tanárként dolgozó” szerkezet helyesen fejezi ki a szerepet, a „diákoknak magyaráz” pedig a címzetteket. A két rag különböző viszonyt jelöl, ezért nem cserélhetők fel.
A „mire” kötőszó azt fejezi ki, hogy az egyik esemény befejeződött, mire a másik bekövetkezett. A „már elment” múlt idejű alak helyesen jelzi, hogy a vonat a megérkezés előtt elindult. Az időviszonyok összhangban vannak a múltbeli cselekvésekkel.
Az alanyesetű személyes névmás „ő” alakja áll a mondat élén, mert a cselekvést végző személyről van szó. A „nehézségek ellenére is” kifejezés megengedő viszonyt jelöl, amelyhez alanyi szerep illik. A névmásnak alanyesetben kell állnia, hogy egyezzen a ragozott igével.