Két szöveg a távoktatásról: hitelesség és reprezentativitás
A vizsga reading részében két rövid szöveget kell összevetni. Az első egy nyugdíjas tanárnő olvasói levele a helyi lapban: szerinte a távoktatás „szétzilálta a közösséget”, és azt állítja, hogy „a félév végén a diákok 68%-a lemorzsolódott”. A levél aláírása: „Egy nyugdíjas pedagógus, 34 év tapasztalattal”. A második egy elsőéves egyetemista blogbejegyzése, aki szerint a tanárok 90%-a „nem tudott alkalmazkodni”, de a bejegyzés végén elismeri: „a mérés nem reprezentatív, csak a saját szemináriumi csoportjára vonatkozik”. A két szöveg ugyanarra a 2023-as félévre hivatkozik, de más iskolákról és más adatokról beszél. A két szöveg egy oldalon, egymás mellett jelenik meg. A vizsgázónak azonosítania kell az érvelések gyenge pontjait, el kell döntenie, melyik állítás cáfolható a másik szövegből, és melyik nem. A feladat nem kéri, hogy a vizsgázó saját véleményt fogalmazzon meg a távoktatásról.
1. Melyik szöveg állítása cáfolható a másik alapján, és melyik nem? Indokolja a választ.
Read the worked answer
Közvetlen cáfolat nincs. A két szöveg más populációról beszél: a levél egy helyi iskolára utal, a blog egy szemináriumi csoportra. A 68% és a 90% nem ugyanarra a mintára vonatkozik, ezért egyik szám nem cáfolja a másikat.
Ami cáfolható: a blog saját magát korlátozza („nem reprezentatív”), így a 90%-os állítás nem használható általános érvényű bizonyítékként. A levél 68%-a forrás és módszer nélkül szerepel, ezért az sem tekinthető ellenőrzött adatnak.
Következtetés: a vizsgázó helyesen akkor jár el, ha nem mondja, hogy „az egyik szöveg megcáfolja a másikat”, hanem azt, hogy mindkettő belsőleg korlátozott és eltérő mintára épül.
2. Hogyan befolyásolja a szerzők személyes helyzete az érvelés hitelességét? Különbséget kell tenni tapasztalat és statisztikai bizonyíték között.
Read the worked answer
Nyugdíjas tanárnő: a 34 év tapasztalat anekdotikus tekintélyt ad, de nem statisztikai bizonyítékot. A levél hangvétele a közösség elvesztését hangsúlyozza, ami érzelmi keret; a 68% ehhez keres alátámasztást, nem fordítva.
Elsőéves hallgató: a „90%” erős állítás, de a szerző maga ismeri el, hogy a mérés nem reprezentatív. Ez a beismerés hitelessé teheti a személyes tapasztalatot, ugyanakkor meggyengíti az általánosítást.
Különbség: a tapasztalat azt mutatja, hogy a szerzők átéltek valamit; a statisztikai bizonyíték azt igényelné, hogy a minta, a módszer és az összehasonlítás is ismert legyen. A vizsgán a személyes helyzetet nem kell figyelmen kívül hagyni, de a számszerű állításokat a bizonyíték szintjén kell értékelni.
3. Fogalmazzon egy semleges, korlátozó mondatot, amely mindkét szöveg állítását megfelelően kezeli.
Read the worked answer
Minta: „A két szöveg eltérő iskolákról és nem reprezentatív csoportokról számol be, ezért a 68%-os és a 90%-os adat nem általánosítható; a személyes tapasztalatok csak a szerzők saját környezetére érvényesek.”
Miért jó: nem foglal állást a távoktatás mellett vagy ellen, megnevezi a korlátot (eltérő minta, nem reprezentatív), és nem tagadja, hogy a tapasztalatok valósak. A vizsgán az ilyen mondat mutatja a forráskritikai tudatosságot.