Érettségi Biológia key terms

Azok a közös tulajdonságok, amelyek az élőlényeket az élettelen anyagtól megkülönböztetik: anyagcsere, szervezettség, ingerlékenység, szaporodás, növekedés, fejlődés, öröklődés, alkalmazkodás és evolúció. Egyetlen kritérium önmagában nem elég, csak együttes jelenlétük bizonyítja az életet.

A megismerés lépésekből álló menete: megfigyelés, kérdésfeltevés, hipotézis, kísérleti ellenőrzés, adatelemzés, következtetés és a hipotézis megerősítése vagy elvetése. A hipotézisnek cáfolhatónak kell lennie, és a kísérletet kontrollcsoporttal kell kiegészíteni.

A kísérletnek az a része, amelyben a vizsgált tényező nem változik, minden más körülmény azonos a kísérleti csoporttal. Segítségével eldönthető, hogy a megfigyelt hatást valóban a független változó okozta-e, és nem más tényező.

A független változó az a tényező, amelyet a kutató szándékosan módosít, a függő változó pedig az, amit ennek hatására mér. A kettő kapcsolatát csak úgy lehet értelmezni, ha a többi tényezőt állandó értéken tartjuk.

Az élő szervezeteket felépítő szerves molekulák: szénhidrátok, lipidek, fehérjék és nukleinsavak. Közös jellemzőjük a szénváz, a monomerekből felépülő polimer szerkezet és a kondenzációval, illetve hidrolízissel történő fel- és lebontás.

Fehérje természetű biokatalizátor, amely az aktiválási energia csökkentésével gyorsítja a sejt reakcióit anélkül, hogy maga véglegesen átalakulna. Szubsztrátspecifikus, működését a hőmérséklet és a pH befolyásolja, és a reakció után újra felhasználható.

A sejtben lezajló kémiai reakciók összessége, amely felépítő (anabolikus) és lebontó (katabolikus) folyamatokból áll. Az anabolizmus energiát igényel, a katabolizmus energiát szabadít fel, és a kettő egyensúlya biztosítja a szervezet fennmaradását.

A klorofillt tartalmazó szervezetek fényenergia segítségével szervetlen anyagokból (szén-dioxidból és vízből) szerves vegyületeket és oxigént állítanak elő. A folyamat két szakasza a fényszakasz és a sötétszakasz, és az élővilág szerves anyagainak fő forrása.

A sejtben lezajló lebontó folyamat, amelyben a szerves molekulák (elsősorban glükóz) oxigén jelenlétében vagy anélkül szén-dioxiddá és vízzé bomlanak, miközben ATP formájában energia szabadul fel. Fő szakaszai a glikolízis, a citromsavciklus és az elektrontranszportlánc.

Adenozin-trifoszfát, a sejt energiaátvitelét szolgáló univerzális energiaraktár molekula. A foszfátcsoportok közötti kötések hasításakor energia szabadul fel, és ez az energia hajtja a sejt energiaigényes folyamatait.

A növények zöld színtestjeiben található zöld fényelnyelő pigment, amely a fotoszintézis fényszakaszában a fényenergiát kémiai energiává alakítja. A fény egyes hullámhosszait nyeli el, ezért a levél zöldnek látszik.

A sejtet körülvevő, kétrétegű lipidmolekulákból és beágyazott fehérjékből álló, szelektíven átjárható hártya. Szabályozza, milyen anyagok jutnak be és ki a sejtből, és részt vesz a sejtek közötti jelátvitelben.

Anyagok mozgása a sejthártyán keresztül energiafelhasználás nélkül, a koncentrációgrádiens irányában. Formái a diffúzió, a könnyített diffúzió és az ozmózis, amelyek során az anyag a nagyobb koncentrációjú helyről a kisebb felé halad.

Anyagok mozgatása a sejthártyán keresztül a koncentrációgrádienssel szemben, ATP-befektetéssel és hordozófehérjék segítségével. Ilyen például a nátrium-kálium pumpa, amely a sejt belső ionösszetételét állandó értéken tartja.

A víz diffúziója féligáteresztő hártyán keresztül a hígabb oldat felől a töményebb oldat felé. A sejt vízháztartását ez a folyamat szabályozza, ezért a sejtet körülvevő oldat koncentrációja befolyásolja a sejt alakját és életképességét.

Kettős membránnal határolt sejtorganellum, amelyben a sejtlégzés aerob szakaszai zajlanak, és a sejt ATP-termelésének nagy része történik. Saját DNS-sel rendelkezik, és anyai ágon öröklődik.

A növényi sejtek kettős membránú, klorofillt tartalmazó organelluma, amelyben a fotoszintézis lezajlik. Saját örökítőanyaggal rendelkezik, és a fényenergia megkötéséért felelős belső membránrendszere van.

Az eukarióta sejt belsejében található, saját membránnal rendelkező vagy membrán nélküli, meghatározott funkciójú képződmények, például a sejtmag, a mitokondrium, a Golgi-készülék és a lizoszóma. A munkamegosztás a sejt hatékony működését biztosítja.

Az eukarióta sejt DNS-ét tartalmazó, kettős membránnal határolt központi organelluma, amelyben a kromoszómák találhatók. Az örökítőanyag tárolásán túl a gének átírását és a sejtosztódás szabályozását is végzi.

A sejtosztódás olyan formája, amelynek eredményeként a kromoszómák pontosan megkettőződnek és két, az anyasejttel azonos kromoszómaszámú leánysejt jön létre. A növekedést, a szövetek megújulását és a testi sejtek szaporodását szolgálja.

A csírasejtek képződése során lezajló, két egymást követő osztódásból álló folyamat, amelyben a kromoszómaszám felére csökken, és genetikai rekombináció jön létre. Eredménye négy, kromoszómaszámában felezett, genetikailag eltérő utódsejt.

Az öröklődés alapvető törvényszerűségei: az egyed az örökítő tényezőket párban hordozza, a szülőktől csak egyet ad tovább utódainak, és a különböző tulajdonságok egymástól függetlenül öröklődhetnek. A domináns és recesszív allélok fogalmán alapulnak.

Egy gén lehetséges változata, amely ugyanazon tulajdonság eltérő kialakításáért felelős. Az egyed minden génből általában két allélt hordoz, és a domináns allél elfedheti a recesszív allél hatását.

A genotípus az egyed örökítőanyagában rögzített allélösszetétel, a fenotípus pedig a megnyilvánuló tulajdonságok összessége. A fenotípust a genotípus és a környezet együttes hatása alakítja ki.

A sejtmagban található, DNS-ből és fehérjékből álló fonalas képződmény, amely az örökítőanyagot hordozza. A fajra jellemző számú és alakú kromoszómakészlet jellemzi az egyedet, és a gének lineárisan helyezkednek el rajta.

A DNS-szekvencia hirtelen, véletlenszerű és általában tartós megváltozása, amely pontmutáció, kromoszóma-mutáció vagy génmutáció formájában jelenhet meg. Lehet semleges, káros vagy ritkán előnyös, és az evolúció nyersanyagát szolgáltatja.

Az örökítőanyag új kombinációinak kialakulása, amely a meiózis során a homológ kromoszómák kereszteződése és a kromoszómák véletlenszerű szétválása révén jön létre. Növeli a populáció genetikai változatosságát, és ezzel az alkalmazkodás esélyét.

Az a folyamat, amelyben a környezethez jobban alkalmazkodó egyedek nagyobb eséllyel élik túl és hagynak utódot, így előnyös örökletes tulajdonságaik gyakoribbá válnak a populációban. Ez a fajok változásának és kialakulásának fő hajtóereje.

Új fajok létrejöttének folyamata, amely akkor következik be, amikor egy populáció szaporodási közössége megszakad, és a különvált csoportok genetikailag annyira eltávolodnak, hogy már nem tudnak termékeny utódot létrehozni.

Egy adott területen együtt élő, azonos fajhoz tartozó egyedek csoportja, amelyek egymással szaporodhatnak. Fő jellemzői az egyedszám, a sűrűség, a kor- és ivar szerinti összetétel, valamint a növekedés dinamikája.

Az élőlényeket energia- és anyagáramlás szerint összekötő sorozat, amelyben a termelőkből a növényevőkön át a ragadozókig és a lebontókig jut az anyag. A valóságban a láncok táplálékhálózattá kapcsolódnak össze.

Egy adott területen együtt élő élőlények közössége és az élettelen környezet egysége, amelyben anyag- és energiaáramlás zajlik. Jellemzője a termelők, fogyasztók és lebontók működése, valamint az önszabályozó képesség.

Egy terület élővilágának változatossága: a fajok, a fajon belüli genetikai változatok és az élőhelyek sokfélesége együtt. Csökkenése az ökoszisztéma stabilitását veszélyezteti, ezért védelme kiemelt természetvédelmi feladat.

Az a környezet, ahol egy faj vagy egyed életfeltételeit megtalálja, és amelyhez alkalmazkodott. Jellemzői az éghajlat, a talaj, a víz és a fény viszonyai, amelyek meghatározzák az ott előforduló fajok összetételét.

A szervezet belső környezetének viszonylagos állandósága, amelyet szabályozó mechanizmusok, például negatív visszacsatolás tartanak fenn. Ilyen a testhőmérséklet, a vércukorszint és a vér pH-értékének szabályozása.

Belső elválasztású mirigyek által termelt, vérárammal szállított jelzőmolekula, amely a célszervek működését szabályozza. Már kis mennyiségben is hat, és a szervezet anyagcseréjének, növekedésének és szaporodásának összehangolását végzi.

A szív által hajtott, zárt csőrendszerben áramló vér szállítási folyamata, amely oxigént, tápanyagokat, hormont és hulladékot szállít a szervezetben. A kis- és nagyvérkör együtt biztosítja a szövetek folyamatos ellátását.

A génben kódolt információ alapján a riboszómákon lezajló fehérjeépítés folyamata, amelynek első lépése az átírás (DNS-ről mRNS-re), majd a fordítás (mRNS-ről fehérjére). A keletkező fehérje aminosav-sorrendjét a DNS bázissorrendje határozza meg.