Érettségi Physics key terms

Olyan mozgás, amelyben a test egyenlő időközönként egyenlő utakat tesz meg, sebességvektora állandó, gyorsulása nulla. Jellemzésére a v = s/t összefüggést használjuk.

A sebességváltozás időbeli ütemét megadó vektormennyiség, mértékegysége m/s². Egyenletesen változó mozgásnál állandó, értéke a = Δv/Δt összefüggéssel számítható.

A sebesség időbeli változását ábrázoló diagram. A görbe alatti terület a megtett út, a meredekség pedig a gyorsulás értékét adja meg.

A testre ható eredő erő egyenesen arányos a létrejövő gyorsulással, és a test tömegével szorozva adja azt: F = m·a. Az erő és a gyorsulás iránya megegyezik.

A testek azon tulajdonsága, hogy mozgásállapotukat külső erő hatása nélkül megőrzik. Mértéke a tömeg: nagyobb tömeghez nagyobb tehetetlenség és lassabb sebességváltozás tartozik.

A test tömegének és sebességének szorzata, p = m·v, vektormennyiség. Zárt rendszerben a lendületek összege állandó, ezt fejezi ki a lendületmegmaradás törvénye.

Súrlódás és más veszteség nélküli rendszerben a helyzeti és mozgási energia összege állandó. Az energia átalakulhat egymásba, de összege nem változik.

Az eredő erő munkája egyenlő a test mozgási energiájának megváltozásával. A munka az erő és az elmozdulás skaláris szorzata, mértékegysége joule.

Az egységnyi idő alatt végzett munka, P = W/t, mértékegysége watt. Megadja, milyen gyorsan történik az energia átadása vagy átalakítása.

Az erő forgató hatását jellemző mennyiség, az erő és az erőkar szorzata: M = F·k. Egyensúlyban a testre ható forgatónyomatékok összege nulla.

A test nyugalomban marad, ha a rá ható erők eredője és a forgatónyomatékok összege is nulla. Megkülönböztetünk stabil, labilis és közömbös egyensúlyi helyzetet.

Az a pont, amelyben a testet alkotó részekre ható nehézségi erők eredője támad. Szabályos, homogén testeknél egybeesik a geometriai középponttal.

A test melegségi állapotát jellemző mennyiség, amely a molekulák átlagos mozgási energiájával arányos. Mértékegysége kelvin vagy Celsius-fok, abszolút nulla a 0 K pont.

A testek méretének növekedése melegítéskor, mert a részecskék mozgása élénkebb, átlagos távolságuk nő. A hosszváltozás arányos a kezdeti hosszal és a hőmérséklet-változással.

Az az energia, amely 1 kg anyag hőmérsékletét 1 K-nel emeli, mértékegysége J/(kg·K). Víznél különösen nagy, ezért lassan melegszik és hűl.

Az az energia, amely 1 kg szilárd anyag megolvasztásához szükséges olvadáspontján, mértékegysége J/kg. Az olvadás alatt a hőmérséklet nem változik.

Az anyag szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapota közötti átalakulás, például olvadás, párolgás, lecsapódás. Mindegyik energiafelvétellel vagy energialeadással jár.

Olyan egyszerűsített gázmodell, amelyben a részecskék kiterjedés nélkiek, és közöttük nincs kölcsönhatás. Állapotát a nyomás, térfogat és hőmérséklet írja le.

Az anyag azon tulajdonsága, amely elektromos erőhatást hoz létre, mértékegysége coulomb. Két fajtája van, az azonos töltések taszítják, az ellentétesek vonzzák egymást.

Két ponttöltés között ható erő egyenesen arányos a töltések szorzatával, és fordítottan arányos a köztük lévő távolság négyzetével. Az erő a töltéseket összekötő egyenes mentén hat.

Az egységnyi pozitív töltésre ható erő a tér adott pontjában, E = F/q, mértékegysége V/m. Vektormennyiség, iránya a pozitív töltésre ható erő iránya.

Az egységnyi töltésen végzett munka, amikor az áramkör két pontja között halad, mértékegysége volt. Az áramforrás ezzel tartja fenn az áramot az áramkörben.

Töltéshordozók rendezett mozgása, erőssége az egységnyi idő alatt átáramló töltés: I = Q/t, mértékegysége amper. Irányát a pozitív töltések mozgásának irányában adjuk meg.

Fémvezetőben az áramerősség egyenesen arányos a vezető végei közötti feszültséggel: I = U/R. Az arányossági tényező a vezető ellenállása.

A vezető azon tulajdonsága, hogy akadályozza a töltéshordozók mozgását, mértékegysége ohm. Függ az anyagtól, a hossztól és a keresztmetszettől.

Az áramkör egységnyi idő alatt felvett vagy leadott energiája, P = U·I, mértékegysége watt. Ellenálláson hő formájában disszipálódik, ezt használja a fűtőtest.

Változó mágneses fluxus elektromotoros erőt kelt a vezetőben, ezt fejezi ki Faraday indukciós törvénye. Ez az elv működteti a generátorokat és a transzformátorokat.

A mágneses térben mozgó töltésre ható erő, F = q·v·B·sinα. Irányát a jobbkéz-szabály adja meg, nagysága a sebesség és az indukció szögétől függ.

Két egymást követő azonos fázisú pont távolsága a hullám terjedési irányában, jele λ. Összefügg a hullám sebességével és frekvenciájával: λ = c/f.

Az egységnyi idő alatti rezgések száma, mértékegysége hertz. Megadja, hányszor ismétlődik a periodikus folyamat egy másodperc alatt.

A rezgés állapotának tovaterjedése a közegben, anyagáramlás nélkül. Mechanikai hullám csak anyagi közegben, elektromágneses hullám vákuumban is terjed.

Egy test vagy mennyiség periodikus ismétlődő változása egy egyensúlyi helyzet körül. Kitérését, amplitúdóját és periódusidejét használjuk jellemzésére.

A fény irányváltozása két különböző optikai sűrűségű közeg határán, mert terjedési sebessége megváltozik. A beesési és törési szöget Snellius–Descartes-törvény kapcsolja össze.

A fény irányváltozása felületről visszaverődve, a beesési szög egyenlő a visszaverődési szöggel. Sima felületen szabályos, érdes felületen szórt visszaverődés jön létre.

Optikailag sűrűbb közegből ritkább felé haladó fény a határszögnél nagyobb beesési szög esetén teljesen visszaverődik. Ezen alapul az optikai szál működése.

Fény hatására fémből elektronok lépnek ki, ha a fény frekvenciája meghaladja a küszöbfrekvenciát. A jelenséget csak a fotonelmélet magyarázza, az energia adagokban adódik át.

Az elektromágneses sugárzás energiaadagja, energiája E = h·f, ahol h a Planck-állandó. Részecske- és hullámtulajdonságot is mutat, ezt nevezzük hullám-részecske kettősségnek.

Az az energia, amely szükséges egy elektron fémből való kilépéséhez. A fotoeffektus egyenletében a foton energiája a kilépési munka és a kilépő elektron mozgási energiájának összege.

Instabil atommagok spontán bomlása, amely sugárzást bocsát ki. Az alfa-, béta- és gamma-bomlás különböző részecskéket és energiákat juttat ki, a bomlás statisztikus törvényt követ.

Az az idő, amely alatt a radioaktív minta felének atommagja elbomlik. A bomlás exponenciális, a felezési idő anyagra jellemző állandó, kormeghatározásra használható.

Az atom középpontjában lévő, protonokból és neutronokból álló kicsiny, pozitív töltésű rész. Átmérője nagyságrendekkel kisebb az atoménál, tömegének csaknem egészét tartalmazza.

Az egységnyi tömegre ható gravitációs erő a tér adott pontjában, g = F/m, mértékegysége N/kg. A Föld felszíne közelében értéke körülbelül 9,81 N/kg.

Minden tömeggel rendelkező test vonzza a másikat, az erő a tömegek szorzatával egyenesen, a távolság négyzetével fordítottan arányos. Ezt írja le Newton gravitációs törvénye.

Az az út, amelyen egy égitest a vonzó központ körül mozog. Keringési idejét és pályáját a gravitációs erő és a sebesség határozza meg, Kepler törvényei szerint.

A Föld és a Nap közötti átlagos távolság, nagyjából 150 millió kilométer. A Naprendszeren belüli távolságok kifejezésére használt egység.

Az a távolság, amelyet a fény egy év alatt megtesz vákuumban, mintegy 9,46·10¹² kilométer. Csillagközi és galaktikus távolságok kifejezésére szolgál.

A hasznosan felhasznált energia és a befektetett energia hányadosa, százalékban kifejezve. Mindig kisebb 100%-nál, mert veszteségek, például súrlódás és hő lépnek fel.

A fizikai mennyiségek összehasonlítása egységgel, a mérési eredmény és a hiba megadásával. Abszolút és relatív hibát különböztetünk meg, a mérőeszköz pontossága korlátozza az eredményt.

Nemzetközileg elfogadott mértékegység-rendszer hét alapegységgel, például méter, kilogramm, másodperc, amper, kelvin. A származtatott egységek ezekből vezethetők le.

A mérési eredmény értékes, megbízható jegyei, amelyek a pontosságot fejezik ki. A számolás eredményét a legkevesebb jelentős jegyű adat pontosságához kell kerekíteni.