Érettségi Mozgóképkultúra és Média key terms

A képkereten belül tudatosan elrendezett minden látható elem: díszlet, jelmez, világítás, színészi játék és kamerapozíció együttese. Segít megérteni, hogyan közvetít jelentést egy beállítás a vágás előtt.

A képmező elemeinek elrendezése, amely irányítja a néző tekintetét és hangsúlyozza a fontos részleteket. Eszközei az aranymetszés, a harmadolás, a vonalak, a színek és a fény-árnyék viszonyok.

Egy megszakítás nélküli kamera-felvétel a vágásig, a film alapegysége. Hossza, mozgása és tartalma befolyásolja a jelenet ritmusát és a néző térbeli tájékozódását.

A képmező mértéke, amely megmutatja, mekkora részt látunk a szereplőből vagy a térből. A nagytotáltól a közelin át a makróig terjedő skála érzelmi és dramaturgiai hangsúlyokat hordoz.

A kamera helyzete és szöge a téma viszonyában, például madártávlat, békaperspektíva vagy szemmagasság. A szög hatalmi viszonyokat, kiszolgáltatottságot vagy semlegességet sugallhat a nézőnek.

Két beállítás összeillesztése, amellyel a film időben és térben ugrik, ritmust teremt és jelentést hoz létre. Alaptípusai az egyenes vágás, az áttűnés, az átúsztatás és a montázs.

A vágás pillanata, ahol az egyik felvétel helyébe a másik lép. A snitt helye és típusa meghatározza a jelenet folytonosságát, tempóját és a néző észlelési élményét.

Rövid felvételek gyors, gyakran asszociatív összefűzése, amely időt, helyet vagy gondolatot sűrít. Két egymás mellé tett kép együtt új jelentést hoz létre, amit egyik sem hordoz magában.

Lev Kulesov kísérlete szerint ugyanaz az arckifejezés más-más képpel összevágva más érzelmet sugall a nézőnek. Bizonyítja, hogy a jelentés részben a vágásból, nem csupán a felvételből származik.

A klasszikus hollywoodi stílus szabályrendszere, amely láthatatlanná teszi a vágást. Eszközei a 180 fokos szabály, a beállítás-ellenbeállítás és a mozgásirányok összehangolása.

Az a pozíció, ahonnan a kamera lát, és amelyhez a nézőt hozzákapcsolja. Lehet objektív, szereplői (szubjektív) vagy mindentudó, és erősen befolyásolja az azonosulást.

A fényforrások iránya, erőssége és színhőmérséklete, amely formálja a hangulatot és a térérzetet. A klasszikus hárompontos világítás és a film noir kontrasztos fénye eltérő jelentéseket hordoz.

A történet elbeszélésének módja, amely magában foglalja az elbeszélőt, az időkezelést és a néző információhoz jutását. Lineáris, nem lineáris vagy többszólamú formában is megvalósulhat.

A film történetének fiktív világa, mindaz, ami a szereplők számára létezik. A diegetikus hang a cselekmény világából ered, a nem diegetikus zene kívülről kommentálja a képet.

A film teljes hangsávja: párbeszéd, zörej, zene és csend. A hang térérzetet teremt, előre jelez, feszültséget kelt, és a képhez képest önálló jelentést is hordozhat.

Ismétlődő konvenciók, témák és formai elemek csoportja, amely eligazítja a nézőt és a gyártót. A western, a horror vagy a vígjáték közös elvárásokat és variációs lehetőségeket kínál.

Olyan alkotás, amelyben a rendező egyéni stílusa, témaválasztása és világlátása meghatározó, a stúdiórendszer helyett. Az auteur-elmélet a francia új hullám kritikájában fogalmazódott meg.

Széles közönségnek szánt, gyakran nagy költségvetésű, műfaji konvenciókra épülő film, amelynek sikerét a jegypénztári bevétel és a nézettség méri. Ellentétpárja a művészfilm.

Az 1940-50-es évek amerikai bűnügyi filmstílusa, amelyre a kontrasztos fekete-fehér fény, a városi éjszaka, a morálisan kétértelmű hős és a fatalizmus jellemző. Utóhatása a neo-noirban él tovább.

Az 1920-as évek német filmstílusa, amely torz díszletekkel, erős árnyékokkal és túlzó színészi játékkal fejezte ki a lélek belső állapotát. Hatása a horrorban és a film noirban is kimutatható.

Az 1950-60-as évek francia filmmozgalma, amelynek alkotói a szerzőiségre, a helyszíni forgatásra és a vágás szabadságára törekedtek. Kritikusként indultak, majd rendezőként újították meg a filmnyelvet.

A második világháború után kialakult olasz irányzat, amely valós helyszíneken, gyakran nem hivatásos szereplőkkel mutatta be a hétköznapi szegénységet. Dokumentarista hatású képi világa a társadalmi felelősségvállalást hangsúlyozta.

Valós eseményeket, személyeket vagy folyamatokat bemutató film, amely nem fiktív szereplőkre épül. Formái a megfigyelő, az interjús és az esszéisztikus dokumentumfilm, etikai kérdésekkel együtt.

A tartalom előállítását, csomagolását és terjesztését végző vállalatok összessége, beleértve a gyártókat, a hálózatokat és a platformokat. Szerkezetét a tulajdonviszonyok, a piaci verseny és a technológiai változás alakítja.

Közpénzből, közfeladatot ellátó műsorszolgáltató, amelyet függetlenség, egyetemesség és a kisebbségek kiszolgálása jellemez. Célja a piaci logikától részben független tájékoztatás és kulturális értékközvetítés.

Reklámbevételre és előfizetésre épülő, profitorientált műsorszolgáltató, amely a nézettséget tekinti fő sikerének. Tartalomválasztását a közönségmérés és a hirdetői igények befolyásolják.

Az a folyamat, amelyben egyre kevesebb tulajdonos kezében összpontosul egyre több médium. Csökkentheti a vélemények sokszínűségét, ezért a médiaszabályozás versenyjogi és pluralizmusvédelmi eszközökkel kezeli.

Azok a szempontok, amelyek alapján egy esemény hírré válik: aktualitás, fontosság, közelség, ismertség, konfliktus és meglepetés. A hírérték segít megérteni, miért kerül egy téma a címlapra.

Az információ eredetének, hitelességének és érdekeltségének vizsgálata a felhasználás előtt. Lépései a forrás azonosítása, több független forrás összevetése és az állítás ellenőrzése.

Az a személy, dokumentum vagy intézmény, ahonnan az újságíró az információt szerzi. Lehet elsődleges vagy másodlagos, névvel vállalt vagy névtelen, ez utóbbi különös óvatosságot igényel.

Szándékosan megtévesztő vagy ellenőrizetlen információ, amely valós hír formájában terjed. Felismerését segíti a forrás ellenőrzése, a cím és a tartalom ellentmondása, valamint a szenzációhajhász hangvétel.

A média azzal, hogy bizonyos témákat gyakrabban és hangsúlyosabban tárgyal, befolyásolja, miről gondolkodik a közönség. Nem azt dönti el, mit gondoljunk, hanem hogy miről beszéljünk.

A média tartalmainak és formáinak befolyása a nézők tudására, attitűdjére és viselkedésére. Kutatása az erős hatás modelljeitől a korlátozott, közvetített hatás elméleteiig fejlődött.

A néző vagy olvasó aktív értelmezési folyamata, amelyben saját tapasztalatai, tudása és társadalmi helyzete formálja a jelentést. A befogadáskutatás a médiaszöveg és a közönség kölcsönhatását vizsgálja.

A közönség összetételének, szokásainak és értelmezéseinek módszeres vizsgálata. Eszközei a nézettségmérés, a kérdőíves felmérés, a fókuszcsoport és a naplómódszer.

Egy műsor vagy platform által elért közönség mért aránya, amelyet mintavételes mérés becsül. A kereskedelmi média bevételeit és a műsorszerkezetet közvetlenül befolyásoló mutató.

Olyan hálózati platform, ahol a felhasználók tartalmat hoznak létre, osztanak meg és kommentálnak, így a befogadó egyszerre termelő is. Algoritmusai és közösségi normái alakítják a nyilvánosságot.

Meghatározott szabályok szerint működő automatizált eljárás, amely a közösségi és hírfelületeken válogatja és rangsorolja a tartalmat. A láthatóságot a felhasználói viselkedés és a platform üzleti célja alakítja.

Olyan kommunikációs környezet, ahol a felhasználó túlnyomórészt saját véleményével egyező tartalmakat lát, mert az algoritmus és a közösségi kapcsolatok ezt erősítik. Csökkentheti a nézetek sokszínűségét.

A felhasználó online tevékenysége során keletkező adatok összessége, például keresések, kattintások és helyadatok. Tartósan megmaradhat, ezért az adatvédelem és a tudatos médiahasználat kulcsfogalma.

Az Európai Unió általános adatvédelmi rendelete, amely a személyes adatok kezelésének szabályait rögzíti. Elvei a jogszerűség, a célhoz kötöttség, az adattakarékosság és az érintett hozzájárulása.

A személyes adatok jogszerű, tisztességes és biztonságos kezelésének szabályrendszere és gyakorlata. Célja az érintett magánszférájának és önrendelkezésének védelme a médiában és a digitális szolgáltatásokban.

A média működését szabályozó jogterület, amely kiterjed a sajtószabadságra, a személyiségi jogokra, a szerzői jogra és a médiaszolgáltatásokra. Egyensúlyt keres a véleményszabadság és a jogos érdekek védelme között.

A média szereplőinek önként vállalt magatartási normái, amelyek a valósághű tájékoztatást, a tisztességet és a kiszolgáltatottak védelmét célozzák. Nem azonos a jogi szabályozással, mert a helyes döntésre kérdez rá.

Az újságírás szakmai erkölcsi szabályai, amelyek a pontosságot, a pártatlanságot, a források védelmét és az összeférhetetlenség elkerülését írják elő. Céljuk a közönség bizalmának fenntartása.

A vélemények és tartalomforrások sokszínűségének érvényesülése a médiarendszerben. Feltétele a tulajdonviszonyok átláthatósága, a független szerkesztőségek és a közszolgálati média erős pozíciója.

Egy hír, reklám vagy poszt felépítésének, nyelvi eszközeinek, képének és célközönségének rendszeres vizsgálata. Feltárja a szerkesztői döntéseket, a hangsúlyokat és a rejtett értékeléseket.

Egy film vagy médiaszöveg értelmező bemutatása, amely leírást, elemzést és indokolt értékítéletet kapcsol össze. Nem csupán vélemény, hanem a formai és tartalmi döntések bizonyítékokkal alátámasztott magyarázata.

Csoportban vagy egyénileg végzett, gyakorlati médiakészítést és elemzést ötvöző feladat, például rövidfilm, hírműsor vagy prezentáció. Értékelésében a kutatás, a tervezés, a kivitelezés és a bemutatás egyaránt számít.

Egy téma szóbeli, vizuálisan támogatott bemutatása, amely világos szerkezetre, tömör diákra és a források megjelölésére épül. A médiaelemzésben a megállapítások bizonyítékokkal való alátámasztását kívánja.