Árvíz és 420 ember kitelepítése egy 1400 lakosú községből
Egy 1400 lakosú folyóparti községben a vízügyi igazgatóság előrejelzése szerint 36 óra múlva a folyó meghaladja a harmadfokú árvízvédelmi készültségi szintet. A mélyebben fekvő négy utcában mintegy 420 ember él; közülük 22 fő mozgáskorlátozott, 9 fő hetente dialízisre jár a 40 km-re lévő városba, 76 fő 70 év feletti, és 3 kisgyermekes család él sürgős gyógyszerigénnyel. A polgármester a katasztrófavédelmi kirendeltség ügyeletesével egyeztet. Befogadóhelyként az óvoda (60 fő), az iskola tornaterme (200 fő) és a szomszédos település művelődési háza (150 fő) jön szóba; utóbbi 26 km-re van, a hidat a harmadfok felett 12 óra múlva lezárhatják. Az LRTR kiépített, két MoLaRi eszköz áll rendelkezésre, a településen 4 önkéntes tűzoltó és 2 önkormányzati dolgozó segít. Az első riasztást a polgármester még nem adta ki, mert „megvárja a biztosat”.
1. Ki és milyen sorrendben dönt a kitelepítésről, és milyen elsőbbségi sorrendet kell alkalmazni?
Read the worked answer
A döntés nem a helyszínen születik, és nem várhat a „biztos” előrejelzésre. A 36 órás előrejelzés és a 12 óra múlva lezáruló híd együtt azt jelenti, hogy a kitelepítésnek a következő 12 órában meg kell történnie, különben a 26 km-re lévő befogadóhely elérhetetlenné válik. A polgármester a katasztrófavédelmi kirendeltség szakmai javaslata alapján, a katasztrófavédelmi törvény szerinti döntési rendben kezdeményezi és elrendeli a kitelepítést, és erről értesíti a megyei védelmi bizottságot. A „várjuk meg a biztosat” hozzáállás itt szakmai hiba: a biztos információ a víz megérkezésekor már késő.
Elsőbbségi sorrend:
- a 22 mozgáskorlátozott és a 9 dialízisbeteg – utóbbiaknál a kezelés időpontját egyeztetni kell a városi kórházzal, és a befogadóhelyet a kezelőhelyhez közel kell kijelölni;
- a gyógyszerre szoruló, kisgyermekes családok;
- a 76 időskorú;
- a többi lakos.
Az állatokat külön kell szállítani, és a befogadóhelyen előre jelezni kell. A sorrend nem merev: ha a víz gyorsabban érkezik, a földrajzi sorrend (utcáról utcára) felülírja az elsőbbségi listát.
2. Számolja ki a befogadó kapacitást, és döntse el, elég-e a hely; ha nem, mit tesz?
Read the worked answer
Kapacitásszámítás: óvoda 60 + tornaterem 200 + művelődési ház 150 = 410 fő, miközben 420 embert kell elhelyezni. Papíron 10 fő a hiány, a gyakorlatban ennél nagyobb, mert a befogadóképességet nem csak a férőhely, hanem a WC-k, a mosdási lehetőség, az ivóvíz, a fűtés és az akadálymentes megközelíthetőség is korlátozza.
Megoldások:
- az iskola további tantermei és a tornaterem galériája, de csak a mozgásképes lakosok számára;
- a művelődési ház korábbi megnyitása, még a híd lezárása előtt, és a szállítás megszervezése a 4 önkéntes tűzoltó és az önkormányzati dolgozók vezetésével, a helyi buszok bevonásával;
- a szomszédos település másik befogadóhelyének bevonása, illetve 20–30 fő elhelyezése rokonoknál, önkéntes nyilvántartással, hogy elkerülhető legyen a „eltűnt” személyek keresése;
- a 22 mozgáskorlátozottat nem a galériás tornaterembe, hanem földszinti, akadálymentes helyre kell tenni.
A kapacitás nem statikus szám: a szűk keresztmetszet jellemzően a higiéniai feltétel és a szállítás, nem a négyzetméter.
3. Hogyan és milyen tartalommal riasszon, hogy a kitelepítés valóban végrehajtható legyen?
Read the worked answer
A riasztás akkor hatékony, ha több csatornán, ismételten és cselekvési utasítással érkezik. Eszközök: LRTR hangos riasztás, a két MoLaRi eszköz a legkritikusabb utcákban, hangosbemondó az önkéntesekkel, személyes kopogtatás a mozgáskorlátozottaknál és az időseknél, valamint a helyi közösségi oldal és plakátok a fiataloknál.
A riasztás tartalma:
- mi történt (árvíz, kitelepítés elrendelve);
- kit érint (utcák szerint);
- mit tegyen (készüljön, csomagoljon, zárja el a gázt és az áramot);
- hova menjen (befogadóhely címe, indulási idő, gyülekezési pont);
- mit vigyen (okmányok, gyógyszerek, 2–3 napra elegendő ruha, telefon, töltő, ivóvíz);
- meddig tart a kitelepítés, és hol kap további tájékoztatást.
A riasztást 1–2 óránként meg kell ismételni, és ellenőrizni kell, hogy a mozgáskorlátozottakhoz személyesen eljutott-e. A pánik helyett a „mit tegyen” üzenetre kell helyezni a hangsúlyt, és a pletykák ellensúlyozására egyetlen hiteles tájékoztatási pontot kell kijelölni.