Érettségi Chemistry key terms

A legkülső elektronhéjon elhelyezkedő elektron, amely meghatározza az atom kémiai viselkedését és a kialakítható kötések számát. A periódusos rendszer főcsoportjainak száma megadja ezek számát.

Az atommag körüli, hasonló energiájú pályákból álló réteg, amelyen az elektronok meghatározott maximális számban helyezkedhetnek el. Sorrendben K, L, M, N jelöléssel láthatók el.

Az az energia, amely egy mól gázhalmazállapotú atom legkülső elektronjának eltávolításához szükséges. Értéke a periódusos rendszerben balról jobbra nő, felülről lefelé csökken.

Annak mértéke, hogy egy atom milyen erősen vonzza a kovalens kötésben részt vevő elektronpárt. A Pauling-skálán a fluor a legnagyobb értékű elem, a periódusos rendszer jobb felső sarkában nő.

Az elektronok pályákra való feltöltésének szabálya: először az alacsonyabb energiájú pályák telnek meg, és egy pályán legfeljebb két, ellentétes spinű elektron lehet. Az atomok elektronszerkezetének felírásához használjuk.

Két atom közötti kötés, amelyet közösen használt elektronpár hoz létre. Lehet egyszeres, kettős vagy hármas, és kialakulhat apoláris vagy poláris formában az elektronegativitás-különbségtől függően.

Ellentétes töltésű ionok között kialakuló elektrosztatikus vonzás, amely tipikusan fém és nemfém reakciójában jön létre. Az így keletkező ionvegyületek kristályrácsot alkotnak, és olvadékuk vezeti az áramot.

Az az energia, amely egy mól kémiai kötés felhasználásával felszabadul, illetve amely egy mól kötés felszakításához szükséges. Értéke a kötés erősségét jellemzi, és a reakcióhő számításában használható.

Az ionok, atomok vagy molekulák szabályos, periodikusan ismétlődő térbeli elrendeződése szilárd anyagban. Típusa lehet ion-, atom-, molekula- vagy fémrács, ami meghatározza az anyag olvadáspontját és keménységét.

Az a folyamat, amelyben a szilárd anyag folyékony halmazállapot kialakulása nélkül közvetlenül gázzá alakul. Fordítottja a deszublimáció, és jól megfigyelhető például a jód vagy a szárazjég esetében.

Az a hőmérséklet, amelyen a szilárd anyag és a belőle keletkező olvadék egyensúlyban van. Tiszta anyagoknál jellemző érték, a szennyeződések jelenléte általában csökkenti és szélesíti az olvadási tartományt.

Egy mól anyag tömege grammban kifejezve, amely számszerűen megegyezik a relatív molekulatömeggel. Kiszámítása az összetevő atomok relatív atomtömegeinek összegzésével történik.

A részecskék számát kifejező fizikai mennyiség, mértékegysége a mól. Egy mól anyagban Avogadro-számnyi részecske található, és ez kapcsolja össze a tömeget a részecskeszámmal.

Az egy mól anyagban lévő részecskék száma, értéke megközelítőleg 6,022 × 10²³ mol⁻¹. Ezzel az állandóval számítható át a részecskeszám anyagmennyiséggé és vissza.

Az a hőmennyiség, amely egy adott kémiai reakció során állandó nyomáson felszabadul vagy elnyelődik. Exoterm reakcióknál negatív, endoterm reakcióknál pozitív előjelű érték jellemzi.

A reakcióhő csak a kiindulási és a keletkező anyagoktól függ, nem pedig a reakció útjától. Ennek köszönhetően a reakcióhő kiszámítható ismert részfolyamatok hőadataiból.

Olyan folyamat, amelyben egy sav protonját egy bázis veszi át, és konjugált sav-bázis párok keletkeznek. Brønsted szerint a sav protonleadó, a bázis protonfelvevő részecske.

A vizes oldat kémhatását jellemző szám, amely a hidrogénion-koncentráció tízes alapú logaritmusának ellentettje. Semleges oldatban 25 °C-on 7, ennél kisebb érték savas, nagyobb lúgos kémhatást jelez.

Sav és bázis reakciója, amelyben só és víz keletkezik, és a savas, illetve lúgos kémhatás megszűnik. Ekvivalens mennyiségek esetén a keletkező oldat kémhatása a só jellegétől függ.

Olyan kémiai folyamat, amelyben elektronátadás történik: az oxidálódó anyag elektronokat ad le, a redukálódó anyag pedig felveszi azokat. Az oxidációsszám változása jelzi a folyamatot.

Egy atom töltésének formális értéke egy vegyületben, amelyet az elektronok feltevésével számítunk ki. Segítségével azonosítható, melyik elem oxidálódik és melyik redukálódik egy redoxireakcióban.

Külső egyenáram hatására végbemenő kémiai átalakulás, amelyben az elektrolit oldatában vagy olvadékában redoxifolyamatok játszódnak le az elektródokon. Az anódon oxidáció, a katódon redukció történik.

Olyan anyag, amely oldatban vagy olvadékban ionokra disszociál, és így vezeti az elektromos áramot. Erős elektrolitok teljesen, gyenge elektrolitok részben disszociálnak.

Az a minimális energia, amelyet a reagáló részecskéknek el kell érniük ahhoz, hogy a reakció lejátszódhasson. Nagysága befolyásolja a reakciósebességet, és katalizátorral csökkenthető.

A reagáló anyag koncentrációjának időegység alatti megváltozása. Függ a koncentrációtól, a hőmérséklettől, a felület nagyságától és a katalizátor jelenlététől.

Olyan anyag, amely meggyorsítja a reakciót anélkül, hogy maga véglegesen átalakulna. Új, kisebb aktiválási energiájú reakcióutat biztosít, és a kémiai egyensúly helyzetét nem változtatja meg.

Megfordítható reakcióban kialakuló állapot, amelyben az oda- és visszaalakulás sebessége egyenlő, így a komponensek koncentrációja időben állandó marad. Külső hatásra az egyensúly eltolódik.

Ugyanazon elem különböző szerkezetű, eltérő tulajdonságú formája, például a gyémánt és a grafit a szén esetében. A módosulatok eltérő kristályszerkezetük miatt más-más fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek.

Olyan anyag, amely savval és bázissal szemben is reagál, mivel savként és bázisként is viselkedhet. Klasszikus példa az alumínium-hidroxid és a cink-hidroxid, amelyek erős lúgban is oldódnak.

A szerves molekula olyan atomcsoportja, amely meghatározza a vegyület jellegzetes kémiai tulajdonságait. Ilyen például a hidroxil-, karbonil-, karboxil- és aminocsoport, amelyek külön reakciótípusokat tesznek lehetővé.

Azonos molekulaképletű, de eltérő szerkezetű vagy térbeli elrendeződésű vegyületek létezése. Lehet szerkezeti, geometriai vagy optikai izoméria, és az izomerek eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek.

Olyan folyamat, amelyben kisméretű monomermolekulák kovalens kötésekkel nagyméretű láncokká, polimerekké kapcsolódnak össze. Lehet addíciós vagy kondenzációs típusú, és műanyagok előállításának alapja.

A légkör egyes gázai, például a szén-dioxid és a metán, visszatartják a Föld felszínéről kibocsátott hősugárzást, ezzel melegítve a bolygót. Emberi kibocsátásuk fokozása éghajlatváltozáshoz vezet.

A légkörbe kerülő kén-dioxid és nitrogén-oxidok vízzel való reakciójából keletkező savas csapadék. Károsítja az épületeket, a talajt és az élővizeket, ezért a kibocsátás csökkentése fontos környezetvédelmi cél.

Olyan víz, amely jelentős mennyiségű kalcium- és magnéziumiont tartalmaz, ezért szappannal nehezen habosodik. Forraláskor vízkő válik ki belőle, és a csapadék a csővezetékeket is eltömítheti.

Mennyiségi elemzési módszer, amelyben ismert koncentrációjú mérőoldatot adagolunk a mérendő oldathoz, amíg az indikátor színváltozása jelzi az ekvivalenciapontot. Ebből az ismeretlen koncentráció kiszámítható.

Olyan analitikai módszer, amely az anyag molekuláit ionizálja, majd tömeg/töltés arányuk szerint szétválasztja és detektálja. Az így kapott spektrumból a molekulatömeg és a szerkezeti részletek is meghatározhatók.

Elválasztási módszer, amely az összetevők eltérő forráspontján alapul: a forrásban lévő elegy gőzét kondenzáltatjuk, így a nagyobb illékonyságú komponenst kapjuk meg. Tisztításra és elegyek szétválasztására egyaránt használják.