ORIGÓ Magyar B2 key terms

A vizsga írásbeli és szóbeli feladataiban elvárt készség: egy adott témáról összefüggő, logikusan felépített szöveget vagy beszédet létrehozni, érvekkel és példákkal alátámasztva a mondanivalót.

Olyan nyelvi tevékenység, amelyben állításainkat okokkal, példákkal vagy ellenérvek cáfolatával támasztjuk alá. A B2 szintű írásbeli és szóbeli feladatokban elvárt, hogy véleményünket indokolni tudjuk.

Saját álláspont megfogalmazása egy kérdésben, udvarias és árnyalt formában. A vizsgán gyakran kérik, hogy fejtsük ki, egyetértünk-e egy állítással, és miért.

Óvatos megfogalmazás, amellyel nem vállalunk teljes felelősséget egy állításért, vagy feltételhez kötjük azt. Nyelvi eszközei például a feltételes mód és a „valószínűleg”, „talán” típusú szavak.

Rövid, pontokba szedett terv, amely a megírandó szöveg vagy elmondandó beszéd fő gondolatait és sorrendjét rögzíti. Segít elkerülni az ismétléseket és a szerkezeti hiányosságokat.

A szöveg egy-egy fő gondolatot tárgyaló, új sorral kezdődő egysége. A B2 szintű fogalmazásban elvárt, hogy a szöveg világos bekezdésekre tagolódjék, mindegyik önálló tartalommal.

A szöveg belső összetartása, amelyet kötőszavak, névmások és utalószavak biztosítanak. A vizsgán a koherens, gördülékeny fogalmazás egyik értékelési szempontja.

Olyan szófaj, amely mondatokat vagy mondatrészeket kapcsol össze, és kifejezi a köztük lévő viszonyt (például „mert”, „bár”, „ezért”, „azonban”). Használatuk nélkül a szöveg darabos lesz.

Két vagy több egyenrangú tagmondat összekapcsolása. Fajtái a kapcsolatos, ellentétes, választó és következtető viszony, amelyeket jellegzetes kötőszavak jelölnek.

Főmondat és tőle függő mellékmondat viszonya, amelyben a mellékmondat a főmondat valamelyik tagját fejti ki vagy egészíti ki. A helyes ige- és módhasználat vizsgakérdések gyakori tárgya.

Olyan névmás (például „aki”, „ami”, „amely”), amely mellékmondatot vezet be, és visszautal a főmondat egy főnevére. Ragozása és egyeztetése gyakori hibaforrás.

Az igét módosító, önálló jelentéssel bíró szóelőtag (például „meg-”, „el-”, „ki-”, „be-”). Helyzete a mondatban változik, és megváltoztathatja az ige jelentését vagy aspektusát.

Az ige által kifejezett cselekvés lefolyásának módja: befejezett vagy folyamatos jellege. A magyarban az igekötő és az igeidő együtt fejezi ki, ami nyelvhelyességi feladatok visszatérő témája.

Az ige alakja, amely a cselekvés időbeli viszonyát fejezi ki a beszéd pillanatához képest. A magyarban a jelen és a múlt idő használata, valamint a jövő kifejezésének módjai vizsgakérdések tárgyai.

Az ige olyan alakja, amely nem valós, hanem feltételezett vagy kívánt cselekvést fejez ki. Jelen és múlt idejű formái a feltételes mondatokban és az udvarias kérésekben egyaránt fontosak.

Az ige olyan alakja, amellyel utasítást, kérést vagy tanácsot fejezünk ki. Ragozása eltér a kijelentő módtól, és bizonyos igéknél rendhagyó formákat mutat.

Nyelvi eszközök összessége, amelyekkel a beszélő tekintettel van a hallgatóra: tegezés és magázás megválasztása, kérések tompítása, köszönési formák. Szóbeli vizsgán külön értékelt szempont.

A beszélgetőtárs megszólításának hivatalos, távolságtartó módja, amelyben az ige többes szám harmadik személyű alakját használjuk. Formális helyzetekben elvárt, téves használata félreértést okozhat.

A beszélgetőtárs közvetlen, bizalmas megszólítása, amelyben az ige egyes szám második személyű alakját használjuk. Baráti, családi vagy kortárs helyzetekben természetes, hivatalos szövegkörnyezetben viszont kerülendő.

A mondatrészek sorrendje a mondatban. A magyarban a szórend a hangsúlyviszonyokat és a mondat információs szerkezetét tükrözi, ezért a helyes sorrend megválasztása jelentésbeli különbséget hordozhat.

A beszédben egy szótag vagy szó kiemelése erősebb kiejtéssel. A magyar szóhangsúly jellegzetesen az első szótagra esik, a mondathangsúly viszont a közlési szándék szerint helyeződik át.

A beszéd dallamvonala, amely a mondatfajtákat és az érzelmi árnyalatokat is jelzi. Hallás utáni feladatokban a hanglejtés segíthet eldönteni, hogy kijelentésről, kérdésről vagy felszólításról van-e szó.

A beszédhangok és szavak helyes, érthető artikulálása. A magyar írás és kiejtés viszonylag közel áll egymáshoz, de bizonyos betűkapcsolatok és toldalékok ejtése eltérhet az írásképtől.

A beszéd sebessége, amely a hallgató számára az érthetőséget befolyásolja. Hallott szöveg értése feladatokban a természetes, gyorsabb tempóhoz való alkalmazkodás is része a vizsgázói készségnek.

Kulcsszavak és rövidített feljegyzések készítése hallott vagy olvasott szövegről. Hallás utáni feladatoknál segít visszaidézni a részleteket, amikor a kérdésekre később kell válaszolni.

A szöveg fő gondolatának és a legfontosabb információknak a megragadása, elkülönítve őket a mellékes részletektől. Mind az olvasott, mind a hallott szöveg értésének alapkészsége.

Írott szöveg jelentésének megértése, ideértve a fő gondolat, a részletek és a szerző szándékának felismerését. Az olvasási feladatokban globális és részletes megértést egyaránt mérnek.

A szövegben egy szót vagy mondatot körülvevő nyelvi környezet, amely segít a jelentés pontosításában. Ismeretlen szavak jelentését gyakran a szövegkörnyezetből lehet kikövetkeztetni.

Két vagy több szó, amelyek jelentése azonos vagy nagyon hasonló (például „nagy” és „hatalmas”). A vizsgák gyakran kérik, hogy a szövegben szereplő szót rokon értelmű kifejezéssel helyettesítsük.

Ellentétes jelentésű szó egy másikhoz képest (például „meleg” és „hideg”). Szókincsfejlesztő feladatokban és szövegkohéziós gyakorlatokban is megjelenik.

Az a szóállomány, amelyet a nyelvhasználó ismer és aktívan használni tud. A B2 szintű vizsga elvárja a mindennapi élet, a munka és a közélet témáinak szókészletét.

Szavak szokásos, gyakori együttállása, amelyet a nyelvhasználat rögzített (például „döntést hoz”, „figyelmet fordít”). Helyes használatuk a természetes nyelvhasználat jele.

Két vagy több szóból álló, rögzített jelentésű kifejezés, amelynek elemei nem cserélhetők szabadon (például „szemet huny”, „kezet fog”). Értésük és használatuk a B2 szint része.

Hivatalos címzettnek szóló levél, amely meghatározott szerkezetet követ: megszólítás, bevezetés, tárgyalás, zárás és aláírás. Nyelvezete udvarias, kerüli a bizalmas fordulatokat.

Ismerősnek, barátnak szóló levél vagy e-mail, amelynek nyelvezete közvetlen és kötetlen. A vizsgán gyakran előírt szempontok alapján kell megírni, például élménybeszámoló vagy meghívás formájában.

Olyan írásbeli vagy szóbeli megnyilvánulás, amellyel valakit egy eseményre hívunk meg, megadva a helyet, az időpontot és a programot. A vizsgán önálló szövegtípusként is szerepelhet.

Egy korábbi levélre adott írásbeli reakció, amely kitér a feladó kérdéseire, és megfelelő hangnemben folytatja a beszélgetést. A vizsga gyakori feladattípusa.

Két vagy több beszélő váltakozó megszólalásaiból álló kommunikáció. A szóbeli vizsgán a vizsgázónak képesnek kell lennie kérdésekre reagálni, kérdezni és a beszélgetést fenntartani.

Olyan szóbeli feladat, amelyben a vizsgázó egy megadott helyzetben adott szerepet játszik el, például panaszt tesz vagy információt kér. A helyzethez illő nyelvi regiszter megválasztása kulcsfontosságú.