Nyelvhelyesség és szókincs
Nyelvhelyesség és szókincs
Ez a rész a nyelvtani pontosságot és a szókincs helyzetbe illő használatát méri: feleletválasztós, hiányos szöveges, szóátalakításos és átalakításos feladatokban. A hangsúly nem az elszigetelt szabályokon, hanem azon van, hogy a magyar vonzatokat, igeidőket, igekötőket, szórendet és kollokációkat a szövegkörnyezetben is felismerd.
Alapszabályok
- A vonzatok gyakran döntenek: „döntést hoz”, „felelősséget vállal”, „figyelmet fordít”.
- Az igekötő helye és jelentése módosíthatja a mondatot: „megoldja” és „oldja meg” más hangsúlyt ad.
- A feltételes mód múlt idejében mindkét tagban „volna” áll: „Ha többet tanultál volna, sikerült volna.”
- Szóalkotásnál a toldalékot a szófajhoz és a jelentéshez igazítsd, ne csak a hangzás alapján.
- A magázás/tegezés és a választékosság a szövegkörnyezethez igazodjon.
Mintafeladat
Mondat: „Ha többet ______, sikerült volna a vizsga.” Válasz: „tanultál volna”. Az indoklás: feltételes múltú, irreális feltételről van szó, ezért a feltételes mód múlt idejű alakja kell. A második tagban is szerepel a „volna”, ami megerősíti a szerkezetet. Aki csak a „tanultál” alakot írja, hiányos szerkezetet ad.
Csapdák
- Az igekötő elhagyása vagy rossz helyre tétele.
- A magyar vonzatok analógiás túláltalánosítása.
- Az álbarátok és a hasonló hangzású, de eltérő jelentésű szavak.
- A szórend megváltoztatása, ami a hangsúlyt vagy a jelentést is módosítja.