Bartók Mikrokosmos: tengelyes elemzés funkcionális címkék helyett
Egy zeneművészeti szakgimnázium végzőse Bartók „Mikrokosmos” 101. darabját elemzi. A darab tengelyes szerveződésű, központja E, de a tanuló a hagyományos funkciós elemzéssel „E-dúr–c-moll–G-dúr” váltást ír le, és nem tud mit kezdeni a simultán major–minor tercokkal. A tanár megkéri, hogy készítsen alternatív elemzést az axis-rendszer segítségével, és mutassa meg, hogyan hat a magyar népzenei modális szemlélet. A rendelkezésre álló kotta 32 ütem, a darab 1:10 alatt szólal meg. A vizsgán 5 perc áll rendelkezésre a válaszra, és a zsűri kéri a tengelyek és a tonális központ viszonyának tisztázását. A tanuló rendelkezésére áll egy zongora és a kotta, de a vizsga alatt nem hallgathatja meg a felvételt. A tanár figyelmezteti, hogy az „E-dúr” és „c-moll” címkék félrevezetők lehetnek, mert a darab nem funkcionális tonalitásban mozog.
1. Miért félrevezető az „E-dúr–c-moll–G-dúr” leírás? Magyarázza el az axis-rendszer logikáját!
Read the worked answer
Az axis-rendszerben nem a funkcionális tonalitás dúr–moll váltásai számítanak, hanem a tengelyek: minden alaphanghoz tartozik egy főtengely (tonika), egy szubdomináns és egy domináns tengely, és ezeken belül a rokon hangnemek cserélhetők. E központ esetén a főtengely E, a szubdomináns A, a domináns H; a c-moll és G-dúr nem külön tonális központ, hanem az E-tengelyen belüli rokon hangnemek. A tanuló címkéi ezért felszíni tercviszonyokat írnak le, nem valódi modulációt. A simultán major–minor tercok éppen azt mutatják, hogy a darab egy központ körül marad, miközben a modalitás cserélődik. Az elemzésben a tengelyek viszonyát kell hangsúlyozni, nem a dúr–moll címkéket.
2. Hogyan jelenik meg a magyar népzenei modális szemlélet a darabban? Adjon konkrét zenei példát!
Read the worked answer
A magyar népzenei modális szemlélet a dúr–moll kettősség egyidejűségében és a tercrokonságban jelenik meg: a darab egyszerre használja a major és minor tercet, ami a népdalok dór és mixolíd színezetére emlékeztet. Konkrét példa: az E központú dallamrétegben a G# és G természetes váltakozása, illetve a simultán E–G#–B és E–G–B hangzatok. Ez nem hiba, hanem a modális gondolkodás következménye; Bartók a népzenei gyűjtéseiből ismerte ezt a jelenséget. Az axis-rendszerben ez a tercrokonság teszi lehetővé, hogy a darab egy központ körül maradjon, miközben a felszínen dúr–moll váltás hallatszik.
3. Hogyan építené fel az 5 perces vizsgaválaszt? Milyen sorrendben mutatná be a tengelyeket, a formát és a népzenei kapcsolatot?
Read the worked answer
Először a hallgatói benyomást rögzíteném: a darab E körül marad, de a tercviszonyok miatt bizonytalan a dúr–moll. Másodszor az axis-rendszer vázlatát adnám: E főtengely, a rokon hangnemek (c, G) nem külön tonális központok. Harmadszor a formát mutatnám: 32 ütem, három szakasz, a harmadikban a kezdeti motívum visszatér. Végül a népzenei kapcsolatot: a major–minor terc egyidejűsége és a modális váltás. Az 5 percből 1 perc bevezetés, 2 perc elemzés, 1 perc példázás a zongorán, 1 perc összegzés. A zsűri kérdésére kiemelném, hogy az „E-dúr–c-moll–G-dúr” leírás csak felszíni címke, nem funkcionális moduláció.