Gregorián ének
A gregorián ének területe a liturgikus ének műfajait, a modális hangsorokat, a gregorián notáció alapjait és a latin szöveg-zene viszonyt kéri számon. A vizsgán egy dallamot kell elhelyezni a liturgia rendjében, felismerni a hangnemet és megnevezni a notációs jelet.
Műfajok és notáció
- Az ordinárium részei: Kyrie, Gloria, Credo, Sanctus, Agnus Dei; a proprium az adott naphoz tartozó tételekből áll.
- Az antifóna váltakozó ének, a responsorium szólista és kórus felelgetése; a himnusz strófikus, a szekvencia hosszabb, önálló dallamú ének.
- A neumák dallamirányt, hangsúlyt és díszítést jeleznek; a négyszögletes notáció a későbbi kottaírás alapja.
- A nyolc egyházi hangnem finalisa és ambitusa dönt; a dór finalis D, a fríg E, a líd F, a mixolíd G.
Kidolgozott példa
Egy dallam finalisa D, ambitusa D–D, és a dallam a D-t tekinti nyugvópontnak. Ez dór hangnem. Ha ugyanaz a finalis D, de a dallam az A körül mozog és A–A az ambitus, plagális hypodór hangnemről beszélünk. A döntéshez tehát nem elég az utolsó hang: a dallam egészének ambitusát és a hangsúlyos záróhangot együtt kell nézni.
Csapdák
- A finalis nem mindig az utolsó hang, és a hangnem számozása eltér a görög hangsorokétól.
- A neuma nem feltétlenül pontos hangmagasságot rögzít; a későbbi kottától eltérően dallamirányt is jelez.
- A szekvencia nem azonos a himnusszal, és a tropus nem önálló liturgikus műfaj.