Reneszánsz és barokk zene
A reneszánsz és barokk területe a korszakok műfajait, a többszólamúság szerkesztésmódjait, a barokk hangszerezését és a zenei retorikát kéri számon. A vizsgán műfajt kell megkülönböztetni, szerkesztést felismerni, és a darabot el kell helyezni a korszakban.
Reneszánsz
- A motetta egyházi, latin szövegű, imitációra épülő műfaj; a madrigál világi, olasz szövegű, gyakran szövegfestést használ.
- A mise az ordinárium tételeit dolgozza fel; a chanson francia világi többszólamú műfaj.
- A szerkesztés lehet homofón (egyszerre mozgó szólamok) vagy polifón (imitáció, cantus firmus).
Barokk
- Az opera, oratórium és kantáta drámai vagy egyházi szövegre épül; a basso continuo kíséretcsoport, nem egyetlen hangszer.
- A concerto grosso concertino és ripieno váltakozására épül; a szólóversenymű egy hangszer virtuozitását állítja előtérbe.
- A fúga témából, válaszból, közjátékokból és zárószakaszból áll; a szvit azonos hangnemű tánctételek sorozata.
Kidolgozott példa
Egy fúga témája a tonikán szólal meg, majd a válasz a dominánson lép be. Ha a téma első hangköze kvint, a válaszban ez kvartra változhat, hogy a tonalitás ne billenjen el. Ez a tonal answer logikája: nem mechanikus transzpozíció, hanem a hangnemi egyensúly megőrzése. A közjátékok a téma töredékeit viszik tovább, és előkészítik a következő belépést.
Csapdák
- A madrigál nem azonos a motettával: világi szöveg, gyakran olasz nyelv, szövegfestés.
- A basso continuo nem „egy csembaló”, hanem basszusvonal és harmóniai kíséret.
- A szvit nem szonátaforma, hanem tánctételek sora.