Bécsi klasszika: Haydn, Mozart, Beethoven
A bécsi klasszika területe a szonátaforma, a klasszikus műfajok (szonáta, vonósnégyes, szimfónia, versenymű, opera buffa) és Haydn, Mozart, Beethoven életművének fő vonásait kéri számon. A vizsga nem évszámokat kér, hanem a formák működését és a műfajok közötti különbséget.
Forma és műfajok
- A szonátaforma expozícióból, kidolgozásból és reprizből áll; az expozícióban a főtéma tonikán, a melléktéma rendszerint dominánson szólal meg.
- A kidolgozás a témák motívumait bontja ki, modulál, és visszavezet a reprizhez.
- A vonósnégyes két hegedű, brácsa és cselló; a szimfónia zenekari ciklus, a versenymű szólista és zenekar párbeszéde.
- Az opera buffa vígjátéki cselekményű, gyakran beszélt dialógusokkal.
Kidolgozott példa
Egy expozícióban a főtéma G-dúrban, a melléktéma D-dúrban van. A kidolgozás a melléktéma ritmusmotívumából indul, majd a domináns felé modulál. A reprizben a melléktéma már G-dúrban tér vissza, hogy a mű a tonikán záruljon. Ezért nem mondhatjuk, hogy a repriz „ugyanaz, mint az expozíció”: a hangnemi rend átalakul, és éppen ez adja a forma záró erejét.
Csapdák
- A repriz nem szó szerinti ismétlés; a melléktéma hangneme megváltozik.
- A szonátaforma nem azonos a szonátával: előbbi forma, utóbbi műfaj.
- Beethoven nem „romantikus” szerző a vizsgán, hanem a klasszikus forma megújítója; a korszakhatár kérdését a művek jellemzőivel kell indokolni.