20–21. századi zene
A 20–21. század területe az új zenei irányzatokat, a hangszeres és vokális technikák változását, valamint a magyar és nemzetközi szerzők fő műveit kéri számon. A vizsgán egy jelenséget kell felismerni és megindokolni, hogy melyik irányzathoz tartozik.
Irányzatok és technikák
- Az impresszionizmus színes harmóniákat, egész hangú skálákat, lebegő ritmust használ.
- Az expresszionizmus feszült disszonanciákkal, szélsőséges dinamikával és torzított dallamokkal dolgozik.
- A dodekafónia tizenkét fokú sora minden hangot egyszer használ, amíg a sor végére nem ér; a szerializmus a ritmust, dinamikát és hangszínt is sorba rendezi.
- A minimalizmus ismétlődő mintákra, lassú változásra épül; az elektroakusztikus zene elektronikus és élő hangforrást kombinál.
Kidolgozott példa
Egy sor: C–Esz–D–Fisz–E–G–Asz–B–A–Desz–H–F. Ellenőrizzük: mind a tizenkét hangosztály szerepel, egyik sem ismétlődik a sor végéig. A sor transzponálható, invertálható és retrográd alakban is felhasználható; a szerkezet nem véletlen, hanem szabályos. Ha a darab ezt a sort ismételgeti és variálja, dodekafón technikáról beszélünk; ha a ritmust is sorba rendezi, szerializmusról.
Csapdák
- A dodekafónia nem azonos a szerializmussal; utóbbi kiterjeszti a sorelvet más paraméterekre.
- A „hangnem nélküli” nem azt jelenti, hogy nincs szabály; a sor belső rendje szabály.
- Az impresszionizmus nem azonos a minimalizmussal: a szín és a harmónia más szerepet kap.