Érettségi Földrajz cheat sheet
Érettségi Földrajz · Keep the key ideas within reach.
Kozmikus környezetünk
A Föld tengelyferdesége 23,5°, ez okozza az évszakokat; a napsugárzás beesési szöge és a nappalok hossza változik az év során.
A Föld keringési síkja az ekliptika; a tavaszi és őszi napéjegyenlőség (március 21., szeptember 23.) idején a nappal és az éjjel egyenlő hosszú.
Nyári napforduló (június 21.): a Nap a Ráktérítőn delel merőlegesen; téli napforduló (december 22.): a Baktérítőn.
A helyi idő a hosszúsági körök szerint változik: 15° hosszúságkülönbség = 1 óra; a greenwichi délkör a viszonyítási alap.
A Naprendszer belső (kőzet) bolygói: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars; a külső gázóriások: Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz.
A Hold kötött keringése miatt mindig ugyanazt az oldalát fordítja a Föld felé; a fázisok a Nap-Föld-Hold szöghelyzetéből adódnak.
A Föld alakja geoid: forgási ellipszoid, amelyet a tengerszintre vonatkoztatott nehézségi erő felülete határoz meg.
A csillagok színképe és a Hertzsprung-Russell-diagram alapján következtetünk a csillagok hőmérsékletére és fejlődési szakaszára.
Térképészet, geoinformatika és távérzékelés
A méretarány a térképi távolság és a valóságos távolság aránya; 1:200 000 esetén 1 cm a térképen 2 km a valóságban.
A vetületek torzítanak: a szögtartó (konform) vetület a szögeket, a területtartó (ekvivalens) vetület a területeket őrzi meg.
Fokhálózat: a szélességi körök párhuzamosak, a hosszúsági körök a pólusokban találkoznak; a fokbeosztás 1° = 60 szögperc = 3600 szögmásodperc.
A domborzatot szintvonalak (izohipszák) ábrázolják; a szintköz a két szomszédos szintvonal magasságkülönbsége.
A rétegrétegek (GIS) vektoros (pont, vonal, poligon) vagy raszteres adatmodellben tárolhatók; a rétegek egymásra illeszthetők.
A GPS legalább négy műhold jeléből számítja a helyzetet; a műholdas helymeghatározás pontosságát a jelterjedés és a geometria befolyásolja.
A távérzékelés a felszínről visszavert vagy kibocsátott elektromágneses sugárzást méri; a vegetációt a vörös és infravörös sáv aránya (NDVI) jellemzi.
A tematikus térkép tartalmi elemei a jelkulcs, a névrajz, a domborzat és az ábrázolt jelenség; a topográfiai térkép alapvető a terepi tájékozódáshoz.
A Föld mint kőzetbolygó: geoszférák, lemeztektonika, kőzettan és ásványtan
A Föld gömbhéjas szerkezete: kéreg, köpeny, külső és belső mag; a litoszféra a kéreg és a felső köpeny merev része.
A lemeztektonika alapesetei: divergens (távolodó), konvergens (ütköző) és transzform (eltolódó) lemezszegély.
Óceáni lemez alábukása (szubdukció) mélytengeri árkokat, vulkáni szigetíveket és mélyreható földrengéseket eredményez.
A kőzetek csoportjai: magmás (mélységi és kiömlési), üledékes (törmelékes, kémiai, szerves) és metamorf (átalakult) kőzetek.
Ásványtani azonosítás: keménység (Mohs-skála 1–10), hasadás, fény, szín, sűrűség; a kvarc keménysége 7, a gipszé 2.
A magma kovasavtartalma befolyásolja a vulkáni működést: savanyú magma viszkózusabb, robbanásos kitörés jellemzi; bázisos magma hígan folyik.
A földrengés erősségét a Richter-skála (magnitúdó) és az intenzitásskála (pl. Mercalli) szerint jellemzik; az epicentrum a felszíni vetülete a fészoknak.
A geoszférák kölcsönhatása: a litoszféra anyagcseréje a hidroszféra, atmoszféra és bioszféra felé irányuló anyagáramlásokkal valósul meg.
Felszínformáló folyamatok és a földfelszín formakincse
Belső erők: a lemezmozgás, a vetődés és a gyűrődés; külső erők: a mállás, az erózió, a szállítás és az akkumuláció.
A folyóvízi erózió szakaszai: felső szakasz V alakú völgy és vízesés, középszakasz kanyarulat, alsó szakasz hordaléklerakódás és deltatorkolat.
A karsztosodás oldódással jön létre: karsztos mélyedések, barlangok, cseppkövek, dolinák és poljék alakulnak ki.
A gleccsererózió jeges völgyeket (U alakú), tómedencéket és morénákat hoz létre; az akkumulációs formák a morénák és a szélfútta hordalék.
A szél munkája: defláció (kifúvás), korrázió (csiszolás); formái a homokbucka, a szélbarázda és a kőgomba.
A tengerparti formálódás: hullámveréses erózió (kliff, sziklaív), valamint akkumuláció (homokzátony, turzás, lagúna).
A tömegmozgások (csuszamlás, omlás, folyás) lejtőn, a víztartalom és a lejtőszög növekedésével indulnak be.
A domborzat ábrázolása szintvonalakkal: a sűrű szintvonalak meredek lejtőt, a ritkák enyhe lejtőt jelölnek.
Légkör és éghajlat
A légkör összetétele: 78% nitrogén, 21% oxigén, nyomokban argon, szén-dioxid és vízgőz; a troposzféra tartalmazza a vízgőz nagy részét.
A légnyomás a magassággal csökken; a nyomáskülönbség hozza létre a szelet, amely a Coriolis-erő miatt az északi féltekén jobbra térül el.
A passzátszelek az egyenlítő felé fújnak a szubtrópusi magasnyomású övekből; a nyugati szelek a közepes szélességeken fújnak.
A monszun évszakos szélrendszer: nyáron a tenger felől a szárazföld felé, télen fordítva fúj, csapadékot hozva a nyári monszun idején.
Az éghajlati övezeteket a hőmérséklet és a csapadék jellemzi: egyenlítői, trópusi, mérsékelt övi (óceáni, kontinentális, mediterrán) és sarki övezet.
A csapadék keletkezése: konvekciós (zivatar), frontális (hideg- és melegfront) és domborzati (hegységi) csapadék.
Az üvegházhatású gázok (CO2, metán, vízgőz) visszatartják a hosszúhullámú sugárzást; növekedésük globális felmelegedést okoz.
Az éghajlati diagramon a hőmérsékleti görbe és a csapadékoszlopok együtt jellemzik az adott állomás éghajlatát.
Vízburok, hidroszféra és a víz körforgása
A hidroszféra a Föld vízkészletének egésze; a tengerek és óceánok a víz mintegy 97%-át teszik ki, az édesvíz csak kb. 3%.
A víz körforgása: párolgás, páralecsapódás, csapadék, lefolyás és beszivárgás; a napenergia hajtja.
A folyók vízjárása az éghajlattól függ: egyenlítői övezetben egész évben bővizű, mérsékelt övben tavaszi áradás jellemző.
A talajvíz a felszín alatti víz felső szintje; a vízzáró réteg fölött felgyűlő víz a rétegvíz.
A tavak keletkezése lehet tektonikus, vulkáni, gleccseres, karsztos vagy mesterséges (víztározó).
A tengervíz sótartalma átlagosan 35‰; a sótartalmat a párolgás, a csapadék és a folyók vízhozama módosítja.
A tengeráramlások hőt szállítanak: a meleg áramlatok (pl. Golf-áramlat) enyhítik a part menti éghajlatot.
A vízszennyezés forrásai: ipari és mezőgazdasági kibocsátás, szennyvíz; a vizek öntisztulása korlátozott.
Talaj, élővilág és a természeti környezet övezetessége
A talajszintek (szelvény): humuszos A-szint, kilúgzási B-szint, felhalmozódási C-szint és az alapkőzet.
A talajképző tényezők: alapkőzet, éghajlat, domborzat, élővilág és az emberi tevékenység.
A talajtípusok éghajlathoz kötődnek: csernozjom a mérsékelt füves pusztákon, podzol a tajgán, laterit a trópusokon.
A biomok övezetes elrendeződése az éghajlati övezeteket követi: esőerdő, szavanna, sivatag, mérsékelt erdő, tundra.
A vertikális övezetesség a hegységekben a magassággal változó éghajlat és növényzet következménye.
A biodiverzitás a fajok sokfélesége; az esőerdők és a korallzátonyok a legfajgazdagabb élőhelyek.
A tápláléklánc termelőkből, fogyasztókból és lebontókból áll; az energiaáramlás minden szinten csökken.
A talajpusztulás (erózió, szikesedés, tömörödés) a nem fenntartható mezőgazdaság következménye.
Társadalomföldrajz: népesség, település, gazdaság ágazatai
A népesedési átmenet szakaszai: magas születési és halálozási arány, majd a halálozás csökkenése, végül az alacsony születési arány szakasza.
A természetes szaporodás a születések és halálozások különbsége; a vándorlási egyenleg a be- és elvándorlás különbsége.
A népesség korösszetételét a korpiramis ábrázolja; a fiatal és az elöregedő társadalmak szerkezete eltér.
A településhálózat jellemzői: városok és falvak, a városok funkciói (ipar, szolgáltatás, közigazgatás) és vonzáskörzete.
A gazdaság ágazatai: primer (mezőgazdaság, bányászat), szekunder (ipar, építőipar), tercier (szolgáltatás) és kvaterner (kutatás, informatika).
Az ipar telephelyválasztását nyersanyag, energia, piac, munkaerő és közlekedés befolyásolja.
A mezőgazdaság természeti feltételei: éghajlat, talaj, domborzat; a termelés intenzitása és a piacra termelés különbözteti meg a gazdálkodási típusokat.
A globalizáció hatásai: a termelés nemzetközi széttelepülése, a multinacionális vállalatok térnyerése és a regionális különbségek átalakulása.
Regionális földrajz: Magyarország és a világ nagytérségei
Magyarország a Kárpát-medencében fekszik; nagytájai: Alföld, Dunántúli-dombság, Dunántúli-középhegység, Északi-középhegység és a Kisalföld.
Magyarország éghajlata mérsékelt kontinentális, nyugaton óceáni, délen mediterrán hatással.
Magyarország folyói a Dunába és a Tiszába gyűlnek; a Duna a Kárpát-medence tengelye, a Tisza az Alföld fő folyója.
Magyarország ásványkincsei szerények; a Balaton és a termálvizek idegenforgalmi jelentőségűek.
Európa nagytérségei: Nyugat-Európa (óceáni éghajlat, fejlett ipar), Dél-Európa (mediterrán), Észak-Európa (tajga, fjordok), Kelet-Európa (síkság).
Ázsia: monszun éghajlatú Kelet- és Dél-Ázsia, száraz Belső-Ázsia, olajban gazdag Délnyugat-Ázsia.
Afrika: Szahara és a trópusi esőerdők övezete, a Nílus és a Kongó vízrendszere; az ásványkincsek és a népességnövekedés jellemzői.
Amerika: az USA és Kanada fejlett gazdasága, Latin-Amerika mezőgazdasági és ásványkincsei; a csendes-óceáni partok gazdasági súlya.
Környezetvédelem, fenntarthatóság és globális problémák
A fenntartható fejlődés a jelen szükségleteinek kielégítése a jövő generációk lehetőségeinek veszélyeztetése nélkül.
A globális problémák: éghajlatváltozás, biodiverzitás-csökkenés, vízhiány, elsivatagosodás, légszennyezés és hulladékkezelés.
Az üvegházhatású gázok kibocsátása a fosszilis energiahordozók égetéséből, az iparból és a mezőgazdaságból származik.
A megújuló energiaforrások: nap-, szél-, víz- és geotermikus energia, biomassza; a fosszilis energiahordozók kimerülők.
A hulladékkezelés hierarchiája: megelőzés, újrahasználat, újrahasznosítás, energiahasznosítás, lerakás.
A környezeti hatásvizsgálat a beruházások várható környezeti hatásait értékeli a megvalósítás előtt.
A nemzetközi együttműködés példái: Párizsi Megállapodás (éghajlat), Ramsari Egyezmény (vizes élőhelyek), biodiverzitás-egyezmény.
Az ökológiai lábnyom a természeti erőforrások iránti igényt méri; a Föld biokapacitását meghaladó fogyasztás fenntarthatatlan.
Kozmikus környezetünk
A Föld tengelyferdesége 23,5°, ez okozza az évszakokat; a napsugárzás beesési szöge és a nappalok hossza változik az év során.
A Föld keringési síkja az ekliptika; a tavaszi és őszi napéjegyenlőség (március 21., szeptember 23.) idején a nappal és az éjjel egyenlő hosszú.
Nyári napforduló (június 21.): a Nap a Ráktérítőn delel merőlegesen; téli napforduló (december 22.): a Baktérítőn.
A helyi idő a hosszúsági körök szerint változik: 15° hosszúságkülönbség = 1 óra; a greenwichi délkör a viszonyítási alap.
A Naprendszer belső (kőzet) bolygói: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars; a külső gázóriások: Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz.
A Hold kötött keringése miatt mindig ugyanazt az oldalát fordítja a Föld felé; a fázisok a Nap-Föld-Hold szöghelyzetéből adódnak.
A Föld alakja geoid: forgási ellipszoid, amelyet a tengerszintre vonatkoztatott nehézségi erő felülete határoz meg.
A csillagok színképe és a Hertzsprung-Russell-diagram alapján következtetünk a csillagok hőmérsékletére és fejlődési szakaszára.
Térképészet, geoinformatika és távérzékelés
A méretarány a térképi távolság és a valóságos távolság aránya; 1:200 000 esetén 1 cm a térképen 2 km a valóságban.
A vetületek torzítanak: a szögtartó (konform) vetület a szögeket, a területtartó (ekvivalens) vetület a területeket őrzi meg.
Fokhálózat: a szélességi körök párhuzamosak, a hosszúsági körök a pólusokban találkoznak; a fokbeosztás 1° = 60 szögperc = 3600 szögmásodperc.
A domborzatot szintvonalak (izohipszák) ábrázolják; a szintköz a két szomszédos szintvonal magasságkülönbsége.
A rétegrétegek (GIS) vektoros (pont, vonal, poligon) vagy raszteres adatmodellben tárolhatók; a rétegek egymásra illeszthetők.
A GPS legalább négy műhold jeléből számítja a helyzetet; a műholdas helymeghatározás pontosságát a jelterjedés és a geometria befolyásolja.
A távérzékelés a felszínről visszavert vagy kibocsátott elektromágneses sugárzást méri; a vegetációt a vörös és infravörös sáv aránya (NDVI) jellemzi.
A tematikus térkép tartalmi elemei a jelkulcs, a névrajz, a domborzat és az ábrázolt jelenség; a topográfiai térkép alapvető a terepi tájékozódáshoz.
A Föld mint kőzetbolygó: geoszférák, lemeztektonika, kőzettan és ásványtan
A Föld gömbhéjas szerkezete: kéreg, köpeny, külső és belső mag; a litoszféra a kéreg és a felső köpeny merev része.
A lemeztektonika alapesetei: divergens (távolodó), konvergens (ütköző) és transzform (eltolódó) lemezszegély.
Óceáni lemez alábukása (szubdukció) mélytengeri árkokat, vulkáni szigetíveket és mélyreható földrengéseket eredményez.
A kőzetek csoportjai: magmás (mélységi és kiömlési), üledékes (törmelékes, kémiai, szerves) és metamorf (átalakult) kőzetek.
Ásványtani azonosítás: keménység (Mohs-skála 1–10), hasadás, fény, szín, sűrűség; a kvarc keménysége 7, a gipszé 2.
A magma kovasavtartalma befolyásolja a vulkáni működést: savanyú magma viszkózusabb, robbanásos kitörés jellemzi; bázisos magma hígan folyik.
A földrengés erősségét a Richter-skála (magnitúdó) és az intenzitásskála (pl. Mercalli) szerint jellemzik; az epicentrum a felszíni vetülete a fészoknak.
A geoszférák kölcsönhatása: a litoszféra anyagcseréje a hidroszféra, atmoszféra és bioszféra felé irányuló anyagáramlásokkal valósul meg.
Felszínformáló folyamatok és a földfelszín formakincse
Belső erők: a lemezmozgás, a vetődés és a gyűrődés; külső erők: a mállás, az erózió, a szállítás és az akkumuláció.
A folyóvízi erózió szakaszai: felső szakasz V alakú völgy és vízesés, középszakasz kanyarulat, alsó szakasz hordaléklerakódás és deltatorkolat.
A karsztosodás oldódással jön létre: karsztos mélyedések, barlangok, cseppkövek, dolinák és poljék alakulnak ki.
A gleccsererózió jeges völgyeket (U alakú), tómedencéket és morénákat hoz létre; az akkumulációs formák a morénák és a szélfútta hordalék.
A szél munkája: defláció (kifúvás), korrázió (csiszolás); formái a homokbucka, a szélbarázda és a kőgomba.
A tengerparti formálódás: hullámveréses erózió (kliff, sziklaív), valamint akkumuláció (homokzátony, turzás, lagúna).
A tömegmozgások (csuszamlás, omlás, folyás) lejtőn, a víztartalom és a lejtőszög növekedésével indulnak be.
A domborzat ábrázolása szintvonalakkal: a sűrű szintvonalak meredek lejtőt, a ritkák enyhe lejtőt jelölnek.
Légkör és éghajlat
A légkör összetétele: 78% nitrogén, 21% oxigén, nyomokban argon, szén-dioxid és vízgőz; a troposzféra tartalmazza a vízgőz nagy részét.
A légnyomás a magassággal csökken; a nyomáskülönbség hozza létre a szelet, amely a Coriolis-erő miatt az északi féltekén jobbra térül el.
A passzátszelek az egyenlítő felé fújnak a szubtrópusi magasnyomású övekből; a nyugati szelek a közepes szélességeken fújnak.
A monszun évszakos szélrendszer: nyáron a tenger felől a szárazföld felé, télen fordítva fúj, csapadékot hozva a nyári monszun idején.
Az éghajlati övezeteket a hőmérséklet és a csapadék jellemzi: egyenlítői, trópusi, mérsékelt övi (óceáni, kontinentális, mediterrán) és sarki övezet.
A csapadék keletkezése: konvekciós (zivatar), frontális (hideg- és melegfront) és domborzati (hegységi) csapadék.
Az üvegházhatású gázok (CO2, metán, vízgőz) visszatartják a hosszúhullámú sugárzást; növekedésük globális felmelegedést okoz.
Az éghajlati diagramon a hőmérsékleti görbe és a csapadékoszlopok együtt jellemzik az adott állomás éghajlatát.
Vízburok, hidroszféra és a víz körforgása
A hidroszféra a Föld vízkészletének egésze; a tengerek és óceánok a víz mintegy 97%-át teszik ki, az édesvíz csak kb. 3%.
A víz körforgása: párolgás, páralecsapódás, csapadék, lefolyás és beszivárgás; a napenergia hajtja.
A folyók vízjárása az éghajlattól függ: egyenlítői övezetben egész évben bővizű, mérsékelt övben tavaszi áradás jellemző.
A talajvíz a felszín alatti víz felső szintje; a vízzáró réteg fölött felgyűlő víz a rétegvíz.
A tavak keletkezése lehet tektonikus, vulkáni, gleccseres, karsztos vagy mesterséges (víztározó).
A tengervíz sótartalma átlagosan 35‰; a sótartalmat a párolgás, a csapadék és a folyók vízhozama módosítja.
A tengeráramlások hőt szállítanak: a meleg áramlatok (pl. Golf-áramlat) enyhítik a part menti éghajlatot.
A vízszennyezés forrásai: ipari és mezőgazdasági kibocsátás, szennyvíz; a vizek öntisztulása korlátozott.
Talaj, élővilág és a természeti környezet övezetessége
A talajszintek (szelvény): humuszos A-szint, kilúgzási B-szint, felhalmozódási C-szint és az alapkőzet.
A talajképző tényezők: alapkőzet, éghajlat, domborzat, élővilág és az emberi tevékenység.
A talajtípusok éghajlathoz kötődnek: csernozjom a mérsékelt füves pusztákon, podzol a tajgán, laterit a trópusokon.
A biomok övezetes elrendeződése az éghajlati övezeteket követi: esőerdő, szavanna, sivatag, mérsékelt erdő, tundra.
A vertikális övezetesség a hegységekben a magassággal változó éghajlat és növényzet következménye.
A biodiverzitás a fajok sokfélesége; az esőerdők és a korallzátonyok a legfajgazdagabb élőhelyek.
A tápláléklánc termelőkből, fogyasztókból és lebontókból áll; az energiaáramlás minden szinten csökken.
A talajpusztulás (erózió, szikesedés, tömörödés) a nem fenntartható mezőgazdaság következménye.
Társadalomföldrajz: népesség, település, gazdaság ágazatai
A népesedési átmenet szakaszai: magas születési és halálozási arány, majd a halálozás csökkenése, végül az alacsony születési arány szakasza.
A természetes szaporodás a születések és halálozások különbsége; a vándorlási egyenleg a be- és elvándorlás különbsége.
A népesség korösszetételét a korpiramis ábrázolja; a fiatal és az elöregedő társadalmak szerkezete eltér.
A településhálózat jellemzői: városok és falvak, a városok funkciói (ipar, szolgáltatás, közigazgatás) és vonzáskörzete.
A gazdaság ágazatai: primer (mezőgazdaság, bányászat), szekunder (ipar, építőipar), tercier (szolgáltatás) és kvaterner (kutatás, informatika).
Az ipar telephelyválasztását nyersanyag, energia, piac, munkaerő és közlekedés befolyásolja.
A mezőgazdaság természeti feltételei: éghajlat, talaj, domborzat; a termelés intenzitása és a piacra termelés különbözteti meg a gazdálkodási típusokat.
A globalizáció hatásai: a termelés nemzetközi széttelepülése, a multinacionális vállalatok térnyerése és a regionális különbségek átalakulása.
Regionális földrajz: Magyarország és a világ nagytérségei
Magyarország a Kárpát-medencében fekszik; nagytájai: Alföld, Dunántúli-dombság, Dunántúli-középhegység, Északi-középhegység és a Kisalföld.
Magyarország éghajlata mérsékelt kontinentális, nyugaton óceáni, délen mediterrán hatással.
Magyarország folyói a Dunába és a Tiszába gyűlnek; a Duna a Kárpát-medence tengelye, a Tisza az Alföld fő folyója.
Magyarország ásványkincsei szerények; a Balaton és a termálvizek idegenforgalmi jelentőségűek.
Európa nagytérségei: Nyugat-Európa (óceáni éghajlat, fejlett ipar), Dél-Európa (mediterrán), Észak-Európa (tajga, fjordok), Kelet-Európa (síkság).
Ázsia: monszun éghajlatú Kelet- és Dél-Ázsia, száraz Belső-Ázsia, olajban gazdag Délnyugat-Ázsia.
Afrika: Szahara és a trópusi esőerdők övezete, a Nílus és a Kongó vízrendszere; az ásványkincsek és a népességnövekedés jellemzői.
Amerika: az USA és Kanada fejlett gazdasága, Latin-Amerika mezőgazdasági és ásványkincsei; a csendes-óceáni partok gazdasági súlya.
Környezetvédelem, fenntarthatóság és globális problémák
A fenntartható fejlődés a jelen szükségleteinek kielégítése a jövő generációk lehetőségeinek veszélyeztetése nélkül.
A globális problémák: éghajlatváltozás, biodiverzitás-csökkenés, vízhiány, elsivatagosodás, légszennyezés és hulladékkezelés.
Az üvegházhatású gázok kibocsátása a fosszilis energiahordozók égetéséből, az iparból és a mezőgazdaságból származik.
A megújuló energiaforrások: nap-, szél-, víz- és geotermikus energia, biomassza; a fosszilis energiahordozók kimerülők.
A hulladékkezelés hierarchiája: megelőzés, újrahasználat, újrahasznosítás, energiahasznosítás, lerakás.
A környezeti hatásvizsgálat a beruházások várható környezeti hatásait értékeli a megvalósítás előtt.
A nemzetközi együttműködés példái: Párizsi Megállapodás (éghajlat), Ramsari Egyezmény (vizes élőhelyek), biodiverzitás-egyezmény.
Az ökológiai lábnyom a természeti erőforrások iránti igényt méri; a Föld biokapacitását meghaladó fogyasztás fenntarthatatlan.