Talaj, élővilág és a természeti környezet övezetessége
Ez a domain a talajképződést, a talajtípusokat és a bioszféra övezetességét kéri számon. A vizsga gyakran övezet–talaj–növényzet hármas társítását kéri.
Talajképződés és talajtípusok
A talaj a kőzetek mállástermékéből, humuszból, vízből, levegőből és élőlényekből áll. Kialakulását az anyakőzet, az éghajlat, az élővilág, a domborzat és az idő határozza meg. Szelvényében A (humuszos), B (felhalmozódási) és C (anyakőzet) szint különül el. A csernozjom a mérsékelt övi füves sztyepp humuszban gazdag talaja, a barna erdőtalaj lomberdő alatt, a podzol a tajgában, a laterit a trópuson képződik (tápanyagszegény). A szikes és az öntéstalaj a száraz, illetve a folyóvízi területekhez kötődik.
Az élővilág övezetessége
A bioszféra a szárazföldi és a vízi élőlények együttese. Az övezetességet a besugárzás és a csapadék szabja meg: esőerdő, szavanna, monszunerdő, sivatag, mediterrán, mérsékelt lomberdő, taiga, tundra, sarkvidéki öv. A magassági övezetesség a hegységekben ismétli a szélességieket. A tápláléklánc termelőkből, fogyasztókból és lebontókból áll.
Kidolgozott példa
Egy területen az évi csapadék 2000 mm, egész évben meleg van, a talaj vékony és tápanyagszegény, a növényzet több szintű. Következtetés: trópusi esőerdő, ahol a gyors lebomlás miatt a tápanyag a biomasszában, nem a talajban halmozódik fel.
Csapdák
Az esőerdő talaja nem termékeny. A csernozjom nem trópusi talaj. A tundra nem erdő. A szikesedés nem azonos a sivatagosodással, bár mindkettő talajdegradáció.