Alaktan és szóképzés
A morfológiai feladatok a szóalak felismerését, a paradigma használatát és a szóképzés értését mérik. A vizsga kérhet alaktani elemzést, átalakítást (például egyes számból többes számba), igenevek képzését és összetett szavak szétválasztását.
Deklinációk és konjugációk
- Öt declinatio; a harmadik declinatio i-töveit a genitivus pluralis -ium végződése jelzi.
- Négy conjugatio és a kevert típus; a szótári alakból a tő és a toldalék különíthető el.
- Rendhagyó igék: esse, posse, ferre, velle, nolle, malle, ire, fieri; deponens és semi-deponens igék.
- A szóképzésnél a képző jelentését is nevezd meg: a -tor cselekvő személyt (victor), a -tio cselekvést vagy eredményt (narratio), a -tas elvont minőséget (libertas) jelöl.
- Fontos képzők: -men/-mentum, -ium, -alis, -osus, -bilis; az igekötők (in-, con-, ad-, ex-, sub-, re-) módosítják az ige jelentését.
Mintapélda
„maluistis” - elemzés: a malle (magis + velle) ige 2. személyű többes számú perfectum activum indicativusa, jelentése „inkább akartátok”. Az alak nem a malus melléknévből jön; a malu- tő a velle perfectumának mintájára képzett rendhagyó alak. Ha a mondatban quam követi, a malle quam szerkezetet „inkább ... mint” értelemben kell fordítani.
Buktatók
- A perfectum és a supinum összetévesztése.
- A deponens ige passzív alakjának passzív fordítása.
- Az i-tövű harmadik declinatio végződéseinek elnagyolása.
- Az igekötő jelentésmódosításának figyelmen kívül hagyása.