A „másolatok másolata” elcsúszott következtetése – szóbeli felelet értékelése
A gimnázium 12. osztályában a filozófia szóbeli vizsga egyik tételében a diákok Platón és Arisztotelész művészetfelfogását hasonlítják össze. A felkészülésre 20 perc áll rendelkezésre, a felelet legfeljebb 8 perc. Az egyik vizsgázó felelete így hangzik: „Platón szerint a művészet a valóság másolata, s mivel a valóság maga is csak másolat, a művészet másolatok másolata, ezért Platón egyértelműen elutasítja a művészetet, és száműzné a művészeket az államból.” A tanár jegyzetében három szempont szerepel: a premisszák tartalmi helyessége, a következtetés érvényessége, és az, hogy a vizsgázó képes-e Arisztotelész álláspontjával árnyalni az állítást. A vizsgázó hozzátette: „Arisztotelész ugyanezt mondja, csak szebben, mert szerinte a művészet utánzás.” A tanárnak 1-től 5-ig kell osztályzatot adnia, és a felelet szövegében kell megjelölnie, hol csúszik el az érvelés. A vizsga értékelési útmutatója szerint a tartalmi tévedés és az érvelési hiba külön kategória, a tanárnak mindkettőt meg kell neveznie.
1. Bontsa három részre a vizsgázó feleletét (tényállítás, értelmezés, következtetés), és jelölje meg, hol van tartalmi tévedés, hol interpretációs túlállítás, és hol nem megalapozott az érvelés.
Read the worked answer
1. Tényállítás. A mimésziszről adott leírás alapjaiban helyes: Platón az Állam X. könyvében a festőt és a mimétikus költőt a valóságtól két lépésre helyezi el, és a művészetet a másolatok másolatának nevezi. Itt tehát nem ténybeli hibát kell keresni, hanem azt kell elismerni, hogy a kiindulás jó.
2. Értelmezés. Az „egyértelműen elutasítja a művészetet” túlállítás. Platón kritikája a mimétikus művészetre vonatkozik, és ismeretelméleti-politikai: a mimészisz nem vezet az ideák ismeretére, az érzelmekre hatva pedig gyengíti az értelmet. Ugyanakkor a dialógusokban a szépségnek, a zenének és a nevelésnek kitüntetett szerepe van, a száműzés pedig az ideális állam mimétikus költészetére vonatkozik. A diák egy partikuláris kritikát általánosított az egész művészetre.
3. Következtetés. A „tehát száműzné a művészeket” lépés formailag érvényes lehet, de a premisszája (az egyértelmű elutasítás) nem áll, ezért a konklúzió nem megalapozott. Ez nem formális hiba, hanem a premissza túlterjesztése: a diák a mimétikus költészetről szóló kritikát terjeszti ki a művészet egészére.
4. Az Arisztotelész-mondat. Ez tartalmilag téves, és a tanárnak külön kell jelölnie. Arisztotelész nem ugyanazt mondja szebben: a Poétikában a mimészisz ismeretszerzés és öröm forrása, a költészet a valószínűség és szükségszerűség szerint ábrázol, és katarzist vált ki; a mű leíró jellegű, nem tiltó. A „csak szebben” formula éppen a két álláspont közti különbséget tünteti el.
2. Írja át a vizsgázó Platónra vonatkozó állítását úgy, hogy védhető legyen, majd fogalmazzon meg egy Arisztotelész felőli ellenérvet.
Read the worked answer
Átírt, védhető változat: „Platón az Állam X. könyvében a mimétikus művészetet ismeretelméletileg problematikusnak tartja, mert a dolgoktól két lépésre áll, és az érzelmi részre hat; ezért az ideális államból a mimétikus költészetet kizárná, miközben a zenének és a szépségnek nevelő szerepet tulajdonít.”
Miért védhető ez a változat? Három dolgot változtattunk meg, és mindegyiknek megvan a maga indoka:
- Az „egyértelműen elutasítja” helyett konkrét tárgyra szűkítettünk (mimétikus művészet), mert a kritika nem a művészet egészére irányul.
- Megneveztük az indok típusát (ismeretelméleti és nevelési), mert Platónnál a művészetkritika nem esztétikai ízlés kérdése, hanem az igazsághoz való viszony kérdése.
- Megőriztük a másolat-lánc gondolatát, mert az a helyes mag, csak nem szabad belőle teljes művészetellenességet kiolvasni.
Arisztotelész felőli ellenérv: a mimészisz nem degradál, hanem megismerés: az ember már gyermekkorában utánozva tanul, és az utánzás örömet okoz. A Poétika 9. fejezete szerint a költészet filozófikusabb és komolyabb a történetírásnál, mert nem a megtörténtet, hanem a valószínű vagy szükségszerű módon lehetségest mondja el. A tragédia pedig katarzist vált ki, azaz érzelmeket rendez, nem pedig elrontja az értelmet. Ezért Platón kritikája Arisztotelésznél nem megismétlődik, hanem cáfolatot kap.
3. Milyen osztályzatot (1–5) adna a feleletre, és milyen két konkrét javítást írna a dolgozatra? Indokolja röviden a pontozást.
Read the worked answer
Osztályzat: 3.
Az indoklás a három értékelési szempont szerint:
- Tartalmi mag: van, és jó (a mimészisz és a másolat-lánc helyes felidézése) – ezért nem 1-es vagy 2-es.
- Értelmezés: a túlállítás miatt nem 4-es vagy 5-ös; a diáknak a kritika hatókörét pontosítania kellett volna.
- Arisztotelész: a „csak szebben” mondat tévedése külön hiánypont, mert itt nem stíluskülönbségről, hanem álláspontkülönbségről van szó.
Két konkrét javítás a dolgozatra:
- „Az »egyértelműen elutasítja« kitételt törölje, és nevezze meg, mire vonatkozik a kritika: a mimétikus költészetre. Egészítse ki egy mondattal a zene és a nevelés szerepéről.”
- „Az Arisztotelész-mondatot írja át ellenérvvé: a mimészisz ismeretszerzés, a költészet a valószínűség szerint ábrázol, és katarzist vált ki. Jelölje meg a hivatkozott műveket (Állam X., Poétika), mert a vizsgán a forrásmegjelölés pontot ér.”