Érettségi Philosophy flashcards

32 cards. Read the term and the definition here. The deck at the top of this page is optional.

Philosophia

Görög szó, jelentése 'a bölcsesség szeretete'. Püthagorasznak tulajdonítják; a filozófia önmagát nem birtokolt tudásként, hanem a tudásra való törekvésként határozza meg.

Metafizika

A filozófia ága, amely a létezőről mint létezőről, a valóság végső természetéről kérdez. Ide tartozik az ontológia, a kozmológia és a racionális teológia hagyományos felosztása.

Ismeretelmélet

A tudás természetével, forrásaival, igazolásával és határaival foglalkozó filozófiai ág. Központi kérdése: mit jelent tudni valamit, és hogyan lehet a tudást igazolni?

Arkhe

A preszókratikus filozófusok által keresett őselv, az a végső alap, amelyből minden létező származik. Thalésznél a víz, Anaximenésznél a levegő, Hérakleitosznál a tűz.

Panta rhei

Hérakleitosz híres tétele: 'minden folyik'. A valóság állandó változásban van; ugyanabba a folyóba nem léphetünk kétszer. A logosz biztosítja a változás rendezettségét.

Platón ideatana

Két világot különböztet meg: az örök, változatlan ideák világát és az érzéki, változó dolgok világát. Az érzéki dolgok az ideák tökéletlen másolatai; a tudás az ideákra irányul.

Arisztotelész hülemorfizmusa

Minden létező anyagból (hülé) és formából (morphé) áll. Az anyag lehetőség, a forma valóság; a kettő együtt alkotja a szubsztanciát. Ez magyarázza a keletkezést és a változást.

Sztocizmus

Hellenisztikus iskola: a világot a logosz (ész) kormányozza; a boldogság az erényes élet, a szenvedélyektől való mentesség (apatheia). A külső javak közömbösek.

Skolasztika

Középkori egyetemi filozófia, amely a hit és az ész összeegyeztetésére törekszik. Módszere a quaestio és a disputatio; fő képviselői Anzelm és Aquinói Tamás.

Ontológiai istenérv

Anzelm érve: Isten a legnagyobb gondolható létező. Ha csak a gondolatban létezne, gondolható lenne nála nagyobb, ami ellentmondás; tehát Istennek a valóságban is léteznie kell.

Ockham borotvája

Ockhami elv: a szükségtelen entitásokat nem szabad szaporítani. Ha egy jelenség kevesebb feltevéssel is magyarázható, a többit el kell vetni. A nominalizmus módszertani alapelve.

Cogito ergo sum

Descartes alaptétele: 'gondolkodom, tehát vagyok'. A módszeres kétely során ez az egyetlen bizonyosság, amelyből a megismerés újraépíthető. A gondolkodó én létezése megkérdőjelezhetetlen.

Tabula rasa

Locke empirista tétele: az elme születéskor üres tábla, ismereteink a tapasztalatból (érzékelés és reflexió) származnak. Szemben áll a velünk született eszmék racionalista tanával.

Hume oksági szkepticizmusa

Hume szerint az oksági kapcsolatot nem észleljük, csak a jelenségek állandó együttjárását. Az okság hit, amelyet a szokás és a megszokás alakít ki; nem igazolható észérvekkel.

Kant kopernikuszi fordulata

A megismerés nem a tárgyhoz, hanem a tárgy a megismerés feltételeihez igazodik. A tér, az idő és a kategóriák az elme a priori formái; a magában való dolog (noumenon) nem ismerhető meg.

Hegeli dialektika

A szellem önmozgása tézis, antitézis és szintézis ritmusában. Az ellentmondás nem hiba, hanem a fejlődés motorja; a történelem az ész önmegvalósítása.

Történelmi materializmus

Marx tanítása: a társadalom fejlődését a termelőerők és a termelési viszonyok határozzák meg. A tudatot a társadalmi lét határozza meg, nem fordítva; az osztályharc a történelem mozgatója.

Nietzsche: Isten halott

Nietzsche aforizmája: a keresztény-platonikus értékrend összeomlott. Az ember feladata az értékek átértékelése és az önmagát teremtő, hatalomra törő egyén (übermensch) eszménye.

Fenomenológia

Husserl által alapított irányzat: a tudat mindig valamire irányul (intencionalitás). A dolgokat magukat kell leírni, a természetes beállítódást zárójelbe téve (epoché).

Egzisztencializmus

20. századi irányzat: a lét a semmiből való, az ember szabadságra ítéltetett. Sartre szerint a lét megelőzi a lényeget; a rossz hit a szabadság elől való menekülés.

Logikai pozitivizmus

A Bécsi kör programja: értelmes állítás csak analitikus vagy empirikusan verifikálható lehet. A metafizikai kijelentések értelmetlenek, mert nem ellenőrizhetők tapasztalattal.

Kategorikus imperatívusz

Kant erkölcsi alaptörvénye: cselekedj úgy, hogy akaratod maximája egyetemes törvény lehessen. A személyt mindig öncélként, soha csak eszközként kell kezelni.

Haszonelvűség

Utilitarista etika: a cselekvés helyességét a következmények határozzák meg, mégpedig a legnagyobb számú ember legnagyobb boldogsága. Bentham és Mill nevéhez fűződik.

Eudaimonia

Arisztotelész szerint a legfőbb jó és az emberi élet célja: a boldogság, amely az erények gyakorlásában és a bennünk rejlő lehetőségek kiteljesítésében áll.

Gettier-probléma

Edmund Gettier 1963-as ellenpéldái: létezhet igazolt igaz hit, amely mégsem tudás. A klasszikus 'igazolt igaz hit' definíció tehát nem elégséges a tudás meghatározásához.

Szintetikus a priori

Kant szerint olyan ítélet, amely ismeretünket bővíti (szintetikus), mégis tapasztalattól függetlenül érvényes (a priori). Ilyenek a matematika és a természettudomány alaptételei.

Teodicea

A rossz problémájára adott vallásfilozófiai válasz: hogyan egyeztethető össze a mindenható és jó Isten léte a világban tapasztalható rosszal. Leibniz alkotta a kifejezést.

Társadalmi szerződés

Hobbes, Locke és Rousseau elmélete: a társadalom és az állam létrejötte egy képzeletbeli szerződésre vezethető vissza, amelyben az egyének jogokról mondanak le a közös biztonság érdekében.

Rawls igazságosság-elmélete

Az igazságosság mint méltányosság: a tudatlanság fátyla mögött választott elvek igazságosak. A különbség elve szerint az egyenlőtlenségek csak a legrosszabb helyzetűek javára fogadhatók el.

Kant esztétikája

A szép ítélete érdek nélküli, egyetemes és szükségszerű, mégis szubjektív. A fenséges a határtalan és hatalmas természet élménye, amely az ész nagyságára utal.

Mimézis és katarzis

Arisztotelész Poétikája: a művészet utánzás (mimézis), a tragédia pedig a szánalom és félelem felkeltésével megtisztítja (katarzis) a nézőt az érzelmektől.

Foucault hatalom/tudás

Foucault szerint a tudás és a hatalom összefonódik: a diskurzusok és intézmények (börtön, kórház, iskola) határozzák meg, mi számít igaznak és normálisnak. A hatalom nem csak elnyom, hanem termel is.