Vitaklub: velünk született eszmék – ki követ el logikai hibát?
Az iskola filozófia vitaklubjában a téma: „Vannak-e velünk született eszméink?” A vitára három diák jelentkezett, mindegyik 4 percet kap, majd 2 perc keresztkérdés következik. Az első diák Locke-ra hivatkozik: „Locke szerint az elme üres tábla, tehát minden tudás tapasztalatból származik, és nincs semmi, ami velünk született.” A második diák szerint ebből az következik, hogy Locke szerint a matematika igazságai is bizonytalanok, hiszen azokat is tapasztalatból tanuljuk. A harmadik diák Descartes-ot idézi: „Az én eszméje nem származhat tapasztalatból, mert a tapasztalat soha nem mutat végtelen, tökéletes lényt.” A zsűriben Ön ül, és a vita után 10 percben kell eldöntenie, melyik érvelés állja meg a helyét, és melyik keveri össze a szerző álláspontját a saját következtetésével. A vitaklub szabályzata szerint a ténybeli tévedésért 1 pont levonás, a logikai hibáért 2 pont levonás jár, és a zsűri köteles a döntést írásban, 5 mondatban indokolni.
1. Értékelje a második diák következtetését: valóban következik-e Locke tabula rasa tételéből, hogy a matematika igazságai is bizonytalanok?
Read the worked answer
Nem következik, és a hiba kétszeres.
Első hiba – a tétel félreértése. A tabula rasa Locke-nál az eszmék eredetéről szóló ismeretelméleti tétel: nincsenek velünk született eszmék, minden eszme a tapasztalatból (szenzációból és reflexióból) ered. Ez nem mond semmit arról, hogy a matematika igazságai mennyire biztosak. Locke maga is megkülönbözteti az intuitív, a demonstratív és a szenzitív tudást, és a matematikát a demonstratív, azaz bizonyos tudás körébe sorolja: a matematikai igazságok szükségszerű viszonyok, nem puszta tapasztalati általánosítások.
Második hiba – a következtetés szerkezete. A diák az eszmék eredetének kérdéséből következtet azok igazolására és bizonyosságára. Ez a genetikus hiba (genetic fallacy) egy változata: abból, hogy egy ismeret honnan származik, nem dől el, hogy igazolt-e. Ugyanez a hiba fordul elő akkor is, ha valaki azt mondja: mivel a számokat tapasztalatból tanuljuk meg, ezért a matematika csak hozzávetőleges.
Következmény a pontozásra: a diáknál a Locke-idézet az első tagmondatig helyes, ezért ott nincs ténybeli levonás; a „tehát a matematika bizonytalan” lépés viszont logikai hiba, azaz 2 pont levonás jár érte. A zsűrinek a visszajelzésben azt kell kérnie, hogy a diák különböztesse meg az eszmék eredetét a tudás igazolásától.
2. Hogyan értékelné a harmadik diák Descartes-hivatkozását, és milyen ellenvetést tenne Locke nevében?
Read the worked answer
Értékelés: a hivatkozás félig helyes, de két ponton pontatlan.
- Fogalmi keveredés. A diák „az én eszméjéről” beszél, majd a „végtelen, tökéletes lény” tapasztalhatatlanságával indokol. Descartes-nál ez két külön érv: a cogito az én bizonyosságát alapozza meg, a végtelen és tökéletes lény eszméje viszont az Isten-érv kiindulópontja. A diák a kettőt összemossa, ami tartalmi hiba, ezért 1 pont levonás indokolt.
- Az érv magja viszont helyes. Descartes valóban azt állítja, hogy az Isten eszméjének objektív valósága nagyobb, mint amit a véges tapasztalat előállíthatna, ezért azt a lélekbe maga Isten helyezte. A „nem származhat tapasztalatból” premissza tehát descartes-iánus, csak pontosabban kell megfogalmazni.
Locke-i ellenvetés: a végtelen és a tökéletes eszméje nem velünk született, hanem összetett eszme: a véges tapasztalatból kiindulva a tagadás és a határtalanság műveletével jön létre (a véges tagadása adja a végtelent, a fokozás a tökéletest). Locke másik érve: ha az Isten eszméje velünk született lenne, a gyermekek és az úgynevezett vad népek is rendelkeznének vele, márpedig nem rendelkeznek. Erre egy leibniziánus válasz adható: a velünk született eszme nem aktualitást, hanem diszpozíciót jelent – ezt a különbséget a diáknak is meg kellene tennie a vitában.