Etikai bizottság egy csalásügyben: utilitarista és kantiánus érvek ütközése
A gimnáziumban a 11. osztályos történelem dolgozat után három diákot azzal gyanúsítanak, hogy a pad alatt mobilról másoltak. A bizonyítékok: két diáknál egyforma, szó szerint azonos, hat szót tartalmazó megfogalmazás szerepel; a harmadik diáknál a dolgozat 40%-a hiányzik, mert a dolgozat írása alatt beteg volt. Az iskola etikai bizottsága három lehetőséget mérlegel: (A) mindhármukat megbuktatja, (B) csak a két gyanúsítottat vonja felelősségre, (C) az egész osztályt figyelmezteti, és nem tesz további lépést. A diákönkormányzat képviselője utilitarista érvet hoz: „Ha mindhármat megbüntetjük, az elrettentő erő nagyobb, és összességében több jó származik belőle.” Egy másik diák Kantra hivatkozik: „A hazugság és a csalás soha nem lehet megengedett, mert ha általánossá tennénk, megszűnne a vizsga értelme.” A bizottság elnöke 3 munkanapon belül döntést és írásos indoklást vár.
1. Elemezze a diákönkormányzat utilitarista érvét: helyesen alkalmazza-e a hasznosság-elvet, és milyen ténybeli hiányosságot hagy figyelmen kívül?
Read the worked answer
Az érv első ránézésre utilitarista, valójában rosszul alkalmazza az elvet.
Mi szól mellette? A hasznosság-elv valóban számításba veszi a következményeket, és az elrettentés valóban lehet hasznos következmény. Ha a büntetés valóban csökkentené a jövőbeli csalásokat, az a hasznosság növelésének egyik útja lehetne.
Hol hibás?
- Az összegzés elvakítja az egyén igazságát. A harmadik diák esetében nincs bizonyíték: beteg volt, a dolgozat 40%-a hiányzik. Egy ártatlan megbüntetése önmagában szenvedést okoz, ezt a „több jó” nem írhatja felül anélkül, hogy meg ne mondanánk, kit és mennyivel sújt.
- A „több jó” mérhetetlen. Az elrettentő erő nagysága empirikus kérdés, amit a diák nem támaszt alá: honnan tudja, hogy az elrettentés haszna nagyobb, mint az ártatlan büntetésének kára, a bizalomvesztés és az iskola tekintélyének romlása?
- Aktus- és szabály-utilitarizmus keveredése. Szabály-utilitarista alapon éppen az a szabály hasznos, hogy csak bizonyított jogsértés esetén büntetünk, mert ez tartja fenn a vizsgarendszerbe vetett bizalmat. Millnél a hasznosság nem azonos a puszta összeggel: a bizalom és a méltányosság minőségileg is számít.
- A bizonyíték hiánya. Két azonos hat szavas fordulat erős gyanú, de nem bizonyítás; a bizottságnak előbb tisztáznia kell, volt-e más egyezés, mennyi ideig tartott a dolgozat, volt-e rálátás.
Következtetés: a diák érve nem utilitarista helyes alkalmazás, hanem az elrettentés önálló érvvé tétele. A bizottságnak a bizonyítékok és az ártatlanság vélelme alapján kell döntenie.
2. Helyesen hivatkozik-e a második diák Kantra? Mutassa meg, hol sántít az érv, és fogalmazza meg pontosan a kategorikus imperatívusz alkalmazását a csalás esetére.
Read the worked answer
Részben helyes, de három ponton pontatlan.
- Amit jól lát: a csalás maximája valóban nem univerzalizálható. Ha mindenki a „ha kell, másolok” maxima szerint cselekedne, a dolgozat mint bizonyítási eszköz összeomlana, és a csalás lehetősége éppen azt a feltételt semmisítené meg, amelyre a csaló támaszkodik.
- Hiba 1 – a fogalmak keverése. A diák a hazugságot és a csalást egy kalap alá veszi. A csalás a vizsgaszabály megszegése és megtévesztés, a hazugság a kanti etikában a szándékos valótlanság kimondása; a kettő nem azonos, és a kanti érvelés a maxima szintjén működik, nem a tett leírásán.
- Hiba 2 – a következtetés túlfeszítése. A kategorikus imperatívuszból az következik, hogy a csaló cselekedete erkölcsileg nem igazolható, de ebből nem következik közvetlenül a büntetés módja. A büntetés igazságossága külön kérdés, amelyet Kant a jogfilozófiában tárgyal, nem a kategorikus imperatívusz univerzalizálási tesztjében.
- Hiba 3 – az „általánossá tétel” félreértése. A teszt nem az, hogy „mi lenne, ha mindenki ezt tenné” pszichológiai spekulációként, hanem az, hogy a maxima általános törvényként elgondolható-e ellentmondás nélkül.
Pontos megfogalmazás: „Cselekedj csak olyan maxima szerint, amelyről egyszersmind azt akarhatod, hogy általános törvény legyen.” A csaló maximája: „Ha a saját eredményem érdekében áll, a vizsgán mások munkáját használom fel.” Ez a maxima nem gondolható el általános törvényként, mert a vizsga intézménye feltételezi a saját teljesítményt; tehát a csalás erkölcsileg megengedhetetlen, függetlenül attól, hogy a lebukás valószínűsége mekkora.
3. Milyen döntést hozna a három lehetőség közül, és milyen etikai elvre alapozná? Indokolja 4–5 mondatban.
Read the worked answer
Döntés: a (B) változat, kiegészítve. Csak a két diáknál indul fegyelmi eljárás, mert velük szemben van tárgyi jellegű bizonyíték (azonos, szó szerinti hat szavas fordulat), a harmadik diákot pedig bizonyíték hiányában fel kell menteni, és a hiányzó 40%-ot pótolnia kell. Az indoklás alapja nem az elrettentés, hanem az ártatlanság vélelme és a méltányosság: senkit nem büntethetünk olyanért, amit nem bizonyítottunk rá, még akkor sem, ha a büntetés másokat elrettentene. A két gyanúsítottnál is meg kell hallgatni őket, és tisztázni kell a másolás módját, mert a hat szavas egyezés lehet közös forrás (tankönyvi definíció) is. A döntéshez rövid, írásos indoklást kell fűzni, amely megnevezi a bizonyítékot, a vélelmet és a jogorvoslat lehetőségét; ez nem formális kellék, hanem annak elismerése, hogy az igazságosság az eljárásban is megjelenik, nem csak az eredményben.