Hume és Anzelm egy javítási kulcsban – két tipikus félreolvasás
A filozófia fakultáción egy 90 perces írásbeli első feladatában a diákok egy rövid, nyolcsoros szöveget kapnak Hume kauzalitás-elméletéről, majd három állítást kell minősíteniük igaz/hamis/igazolhatatlan kategóriákkal, rövid indoklással. Az egyik diák válasza: „Hume szerint a kauzalitás puszta pszichológiai illúzió, ezért Hume szerint a természettudományos törvények értelmetlenek, és nem is lehet róluk semmit mondani.” A második feladatban ugyanez a diák Anzelm ontológiai istenérvét elemzi: „Anzelm szerint Isten létezik, mert a legnagyobb gondolható lény, és ha csak a fogalomban létezne, gondolhatnánk nagyobbat; ezt az érvet Kant cáfolta azzal, hogy a lét nem valóságos predikátum.” A tanárnak 20 dolgozatot kell azonos kulcs szerint javítania, de a kulcs csak a helyes fogalmakat sorolja fel, nem a tipikus hibákat.
1. Pontosítsa a Hume-ról szóló diákválaszt: mit állít valójában Hume, és melyik lépésben téved a diák?
Read the worked answer
Amit Hume valóban állít (három külön tézis, amelyeket a diák összemos):
- Leíró tézis: a tapasztalatban soha nem észlelünk szükségszerű kapcsolatot két esemény között, csak időbeli egymásutánt és állandó együttjárást (constant conjunction).
- Genetikus tézis: a szükségszerűség eszméje a megszokásból, a várakozás érzéséből származik; az elme a sokszori együttjárás után átviszi az érzést a tárgyakra.
- Szkeptikus tézis: az indukciót, azaz a jövőre vonatkozó kauzális következtetést észérvekkel nem lehet igazolni; mégis természetes hiedelmeink révén elkerülhetetlenül használjuk.
A diák tévedései:
- A „pszichológiai illúzió” kifejezés azt sugallja, hogy Hume hibának, tévedésnek tartja a kauzalitásba vetett hitet. Nála ez nem tévedés, hanem a természetes elme működése; ő maga „enyhített szkepticizmusról” beszél.
- Az „értelmetlen” és a „nem lehet róluk semmit mondani” lépés nem következik a premisszákból: Hume részletesen leírja, hogyan működik a tapasztalati általánosítás, és saját programját Newton mintájára képzeli el. A tudományos törvények státusza episztemikus kérdés (nem igazolhatók deduktívan), nem jelentéktelenségi kérdés.
- A diák a metafizikai tézist (nincs észlelhető szükségszerűség) összekeveri a nyelvi jelentés tézisével, ami már a 20. századi logikai pozitivizmus vitáinak kerete, nem Hume-é.
Javítási útmutatás a diáknak: a válasz akkor jó, ha megkülönbözteti a „nincs észlelhető szükségszerűség”, a „nincs racionális igazolása az indukciónak” és a „nincs tudományos tartalom” állításokat, és csak az első kettőt tulajdonítja Hume-nak.
2. Értékelje az Anzelm-elemzést: helyes-e az érv rekonstrukciója, és helyesen alkalmazza-e a diák Kant ellenvetését?
Read the worked answer
A rekonstrukció közelít, de nem elég pontos.
Anzelm kiinduló meghatározása nem „a legnagyobb gondolható lény”, hanem az, „aminél nagyobb nem gondolható el” (id quo maius cogitari nequit). A különbség nem szőrszálhasogatás: a „legnagyobb” felsőfokú jelző, amelyet Gaunilo a tökéletes sziget ellenvetésében joggal parodizál, míg a „aminél nagyobb nem gondolható” egy határt jelöl meg, amely kizárja a fokozást. A diák a reductio szerkezetét sem bontja ki: ha Isten csak az értelemben létezne, elgondolható lenne nála nagyobb (ami a valóságban is létezik), ami ellentmond a meghatározásnak; tehát Isten a valóságban is létezik. Ez az érvelés a hit és az értelem összekapcsolásában áll (credo ut intelligam), nem pusztán logikai trükk.
Kant-alkalmazás: a tartalom helyes, a státusz túlzó.
- Helyes: Kant szerint a lét nem reális predikátum, nem tesz hozzá a fogalom tartalmához (a száz tallér fogalma nem változik attól, hogy a zsebemben vannak-e). Ez valóban az ontológiai érv egyik fő ellenvetése.
- Túlzó: a „cáfolta” szó. Kant ellenvetése erős, de nem tekinthető lezárt cáfolatnak: a 20. században modális logikai rekonstrukciók (Plantinga, Gödel) újraélesztették az érvet, és Hegel is vitatta Kant lét-fogalmát. A diáknak azt kellene írnia: Kant „bírálta”, illetve az érvet „vitatottá tette”.
- Hiányzik Gaunilo sziget-ellenvetése és Anzelm arra adott válasza, pedig a diáknak a „legnagyobb gondolható” formula miatt éppen ez a legkézenfekvőbb ellenvetés.