Ókori filozófia (preszókratikusok, Platón, Arisztotelész, hellenizmus)
A görög kezdetektől a hellenizmusig
Az ókori tétel a preszókratikusoktól a hellenista iskolákig kéri számon az alapkérdéseket: mi az arché, mi a lét, mi a tudás, mi a jó élet? A milétosziak természetfilozófiát műveltek: Thalész vizet, Anaximandrosz apeiront, Anaximenész levegőt nevezett meg őselemként. Hérakleitosz a változást, Parmenidész a változatlan létet hangsúlyozta; Démokritosz atomokra bontotta a valóságot. A szofisták a nyelv és a társadalmi konvenció felé fordultak.
Platón és Arisztotelész
- Platón: ideák világa, a barlanghasonlat, anamnézis, a lélek halhatatlansága; a tudás az ideákra irányul.
- Arisztotelész: hülemorfizmus, forma és anyag, négy ok, erény mint közép; a létezőt mint létezőt vizsgálja.
- Szókratész: dialógus, „tudom, hogy nem tudok”, gondolkodásra késztetés; nem írt művet.
Hellenizmus
Az epikureizmus a testi-lelki nyugalmat, az ataraxiát célozza; a sztóicizmus a logos szerinti életet és a szenvedélyek uralását; a szkepticizmus az ítélet felfüggesztését, az epokhét. A neoplatonizmus az Egyből kiáradó létrendet tanítja.
Kidolgozott példa
Ha valaki azt állítja: „Nincs változás, mert ami van, az van, a nemlét pedig nincs”, Parmenidész logikáját követi. Az érvelés lépései: a változás feltételezne nemlétet; nemlét nincs; tehát nincs változás. Hérakleitosz ezzel szemben a folyó példájával a folytonos átalakulást hangsúlyozza. A vizsgán nem elég a nevet beírni: meg kell mutatni, milyen premisszából milyen következtetés adódik.
Csapdák
Az ideák tanát pszichológiai képzetekkel keverni; Arisztotelészt Platón másolatának beállítani; a hellenizmust pusztán etikára szűkíteni.