Középkori és reneszánsz filozófia
Hit, értelem és univerzálék
A középkori tétel az egyházatyák és a skolasztika gondolkodását, a hit és ész viszonyát, valamint az egyetemes fogalmak vitáját kéri számon. Ágoston a belső emberre, az idő tapasztalatára, a szabad akarat és a kegyelem kérdésére irányítja a figyelmet. Boethius a vigasz műfajában a sors és a gondviselés problémáját tárgyalja. Anzelm ontológiai istenérve a „legnagyobb gondolható” fogalmából indul ki. Aquinói Tamás arisztotelészi eszközökkel épít keresztény szintézist; öt útja a mozgásból, okságból, esetlegességből, fokozatokból és célokságból következtet Istenre.
Reneszánsz
- Humanizmus: az ember méltósága, a klasszikus szövegek újbóli olvasása; Erasmus, Pico della Mirandola.
- Politikai gondolkodás: Machiavelli a hatalom tényleges logikáját vizsgálja, nem az ideált.
- Természetfilozófia: Kopernikusz, Galilei, Bruno; a megfigyelés és a matematikai leírás előtérbe kerül.
- Ockham borotvája: ne szaporítsuk feleslegesen a létezőket.
Kidolgozott példa
Anzelm érve: „Isten az, aminél nagyobb nem gondolható.” Ha csak a gondolatban létezne, gondolható lenne nála nagyobb, ami ellentmondás; tehát a valóságban is létezik. Az érvelés rekonstrukciója: (1) definíció; (2) a gondolatban való lét és a valós lét fokozatkülönbsége; (3) redukció ad absurdum. A vizsgán azt kell megmutatni, hol a vitatható premissza: a létezés mint nagyság kezelése.
Csapdák
A középkort egységes, sötét korszaknak beállítani; a hit és ész viszonyát egyszerű ellentétnek venni; Anzelm érvét Tamás öt útjával összemosni.