Újkori filozófia (racionalizmus, empirizmus, felvilágosodás)
Racionalizmus és empirizmus
Az újkori tétel a megismerés forrásairól, a szubsztanciáról, az okságról és a felvilágosodás programjáról kérdez. Descartes a módszeres kételyből indul ki, és a cogitóban talál biztos pontot; a gondolkodó és a kiterjedt szubsztancia dualizmusát tanítja. Spinoza egyetlen szubsztanciát, Deus sive Natura, Leibniz monászokat és előre megállapított harmóniát tételez. Az empiristák a tapasztalatra építenek: Bacon az idólákról, Locke a tabula rasáról és a minőségek megkülönböztetéséről, Berkeley az esse est percipi elvről, Hume a benyomások és eszmék kapcsolatáról ír.
Felvilágosodás
- Ész, tapasztalat, haladás, tolerancia; a tekintély és a hagyomány kritikája.
- Montesquieu hatalommegosztása, Rousseau közakarat-elmélete, Voltaire és Diderot enciklopédista programja.
- A felvilágosodás nem azonos a racionalizmussal: empirista és materialista ágai is vannak.
Kidolgozott példa
Hume szerint az oksági kapcsolatot nem látjuk, csak az események egymásutánját és ismétlődését tapasztaljuk. Amikor a napfelkeltét a Föld forgásával magyarázzuk, a mindig így van megfigyeléséből következtetünk arra, hogy mindig így lesz; ez induktív, szokáson alapuló lépés. Az érvelés így bomlik ki: (1) tapasztalat egyenlő benyomások; (2) szükségszerű kapcsolat nem adott; (3) a racionális igazolás hiányzik, a pszichológiai várakozás marad.
Csapdák
Descartes-t végleges szkeptikusként olvasni; Hume-ot minden tudás tagadójának beállítani; a racionalizmus és empirizmus szembenállását merev dualizmussá tenni.