20. századi és kortárs filozófia
Fenomenológiától a kortárs vitákig
A 20. századi tétel a fenomenológia, az egzisztencializmus, az analitikus filozófia és a kritikai elméletek alapproblémáit kéri számon. Husserl a dolgok magukhoz való visszatérést, az intencionalitást és az epoché módszerét hangsúlyozza. Heidegger a lét kérdését a Dasein világban-benne-létéből bontja ki; Sartre a szabadság, a rossz hit és a másik tekintete problémáját tárgyalja. Az analitikus hagyományban Frege a jelentés és referencia megkülönböztetését, Russell a leírások elméletét, Wittgenstein a nyelvjátékok és a használat jelentését vizsgálja. A logikai pozitivizmus a verifikációt, Popper a falszifikációt, Kuhn a paradigmákat állítja előtérbe. A frankfurti iskola a kultúripar és a technikai ész kritikáját adja.
Kidolgozott példa
Wittgenstein szerint egy szó jelentését nem valamilyen belső kép, hanem a nyelvjátékban betöltött használat adja. A király jelentését a sakkjáték szabályai között értjük meg, nem a király fejében lévő fogalom alapján. Az érvelés: (1) a szabályok közösségi gyakorlatot rögzítenek; (2) a magánnyelv nem tudná megkülönböztetni a helyes és helytelen használatot; (3) ezért a jelentés nyilvános.
Csapdák
Az egzisztencializmust puszta pesszimizmussal azonosítani; a fenomenológiát pszichológiára redukálni; a posztmodern gondolkodást minden igaz álláspontnak beállítani.