Társadalomfilozófia, politikai filozófia és esztétika
Hatalom, igazságosság és művészet
Ez a tétel a társadalmi együttélés igazolását, a hatalom korlátait és az esztétikai tapasztalat sajátosságait kéri számon. A szerződéselméletek a társadalmi rendet nem természeti adottságnak, hanem igazolható megállapodásnak tekintik. Hobbesnál a természeti állapot mindenki harca mindenki ellen, ezért szükséges a szuverén hatalom; Locke az élet, szabadság és tulajdon védelmét, a népfelséget hangsúlyozza; Rousseau a közakaratot és az általános akaratot különbözteti meg. Montesquieu a hatalommegosztás, Mill a szabadság kárelve, Rawls az igazságosság mint méltányosság, a tudatlanság fátyla és a különbségelv felől érvel. Az esztétikában Kant az ízlésítélet szubjektív univerzalitását, Hegel a művészet szellemi tartalmát, Adorno a kultúripar és az autonóm művészet feszültségét tárgyalja.
Kidolgozott példa
Rawls szerint igazságos szabályokat úgy választunk, mintha nem tudnánk, milyen társadalmi helyzetbe születünk. A tudatlanság fátyla mögött senki nem tudja, gazdag vagy szegény lesz-e; ezért óvatosan, a legrosszabb helyzetet is figyelembe véve döntünk. Az érvelés: (1) a kiinduló helyzet méltányos; (2) a választás kockázatkezelő; (3) az egyenlőtlenség csak akkor igazolható, ha a legrosszabb helyzetűeknek is előnyt hoz, ez a különbségelv. Esztétikai példa: Kantnál az, hogy ez a rózsa szép, nem fogalmi megismerés, hanem olyan ízlésítélet, amely általános egyetértést igényel, noha szubjektív.
Csapdák
A szerződéselméletet történelmi leírással összekeverni; a szabadságot azonosítani a korlátlansággal; az esztétikát kizárólag művészettörténetre szűkíteni.