Petőfi Szeptember végén: parafrázisból elemzés
Egy tanuló 350 szavas elemzést ír Petőfi Sándor „Szeptember végén” című verséről. A dolgozat versszakonként halad, és a harmadik bekezdésben kitér arra, hogy a költő 1847-ben írta a verset, felesége Szendrey Júlia volt. Az állítása: „a vers a halálfélelemről szól”. Két idézetet használ, mindkettőt az első versszakból. A tanár margináliái: „hol a beszélő?”, „miért pont ez a két sor?”, „a »még« nem díszítés”. A tanuló nem foglalkozik a megszólítás retorikájával, a „még–már” szembeállással és azzal, hogy a vers zárlata a feleség jövőjére irányul. A dolgozat 20 perc alatt készült, a vázlat csak versszakcímeket tartalmaz. A vizsgakövetelmény: a szerkezet, a beszélő helyzete és a nyelvi eszközök összekapcsolása; legalább három, funkcióval idézett részlet. A tanuló szerint a vers „szép, de régi”.
1. Fogalmazz olyan tézist, amely a vers egészét magyarázza, és nem szorítkozik a biográfiára!
Read the worked answer
A jelenlegi tézis („a vers a halálfélelemről szól”) egy érzelmet nevez meg, de nem magyarázza a vers szerkezetét és a megszólítottságot. Jobb tézis: a vers a jelen teljességének és a jövőbeli hiány előzetes tudásának egyszerre való átéléséről szól, és ezt a feleséghez intézett beszédben teszi nyelvvé. Ez azért magyarázó erejű, mert egyszerre számol a természeti képek elevenségével, az idő múlását jelző fordulattal és a zárlat címzettjével. A biográfia (1847, Szendrey Júlia) csak háttér lehet: ha a dolgozat azt állítja, hogy a vers „a házasság nehézségeiről” szól, akkor a szöveget pótolja az életrajzzal. A tézisnek a versbeszélő helyzetéből kell kiindulnia: ki beszél, kihez, milyen időhorizontban. Így a „halálfélelem” nem téves, hanem szűk: a versben nem az elmúlás puszta félelme, hanem a másikra hagyott jövő gondja is jelen van. A dolgozat következő bekezdése ezt a kettősséget mutassa meg a képekben és a megszólításban.
2. Hogyan strukturálja a verset a „még” és a „már” ellentéte? Mutasd meg a szerkezeti következményt!
Read the worked answer
A „még” a jelen birtoklását jelöli: a nyíló virágok, a zöld nyárfa és a beszélő belső nyara még tart. A „de már” fordulat viszont ugyanabban a látványban mutatja meg a végét: a hegyeken a hó, a hajban az ősz. Ez nem díszítés, hanem szerkezeti váltás: az első egység a „még” halmozásával épít, a második a „már” ellenpontjával bontja le azt. A vers nem lineárisan halad a tavasztól a tél felé, hanem egyszerre mutatja a két időt, és ebből származik a feszültség. A zárlat ezt a feszültséget viszi tovább a megszólításba: a beszélő nemcsak a saját elmúlását látja, hanem a feleség jövőjét is, ezért a vers vége nem a halál puszta kimondása, hanem gondoskodó kérés. A dolgozatnak ezt a szerkezeti ívet kell megmutatnia: jelen → a jelenben már benne lévő vég → a másikra irányuló jövő. Ha a tanuló csak a „még” ismétlődését említi, még nem elemzett: meg kell mutatnia, hogy az ismétlés a biztonság illúzióját építi, amelyet a „már” tör meg.
3. A két idézet helyett milyen három részletet választanál, és milyen funkcióval?
Read the worked answer
Elsőnek a nyíló virágok és a zöld nyárfa képét választanám: ez a jelen elevenségét és a „még” logikáját hordozza, nem pusztán szép tájkép. Másodiknak az ősz haj képét választanám: itt jelenik meg a „már”, a testben látható idő, amely a természeti képet a beszélőre fordítja. Harmadikként a feltételes zárlat megszólítását (a feleséghez intézett kérést) választanám: ez teszi világossá, hogy a vers nem önmagára zárt panasz, hanem kapcsolati beszéd. A válogatás elve: egy részlet a jelen építéséből, egy a fordulatból, egy a címzett felé nyitásból. Mindegyikhez oda kell írni a funkciót: az első a teljesség illúziója, a második a tudás megfordulása, a harmadik a szeretet és a gondoskodás retorikája. Így a három idézet lefedi a vers szerkezeti ívét, és nem esik egyetlen versszakba. A tanár margináliájára („miért pont ez a két sor?”) a válasz tehát nem az, hogy „mert szépek”, hanem hogy a kiválasztott részlet mit bizonyít az állításból.